Mindannyian szembesültünk a szomorú ténnyel, az Ukrajna és Oroszország közötti háborús helyzet kialakulásával. Krisztus tanítása alapján állva elengedhetetlen, hogy ebben a kritikus állapotban kifejezzük az ottani hittestvéreinkkel való együttérzésünket tevékenyen is.
Ezért e nehéz időkben arra kérjük egyházunk közösségét, hogy aki teheti, legyen szíves pénzadományával hozzájárulni a kárpátaljai háborúságot szenvedő hittestvéreink megsegítéséhez.
Pénzadományaikat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának számlájára legyenek szívesek eljuttatni: SK15 0200 0000 0025 4004 5751
Az átutalásnál a megjegyzésben szíveskedjenek feltüntetni: „KÁRPÁTALJA”.
Háború idején minden segítség felértékelődik, ezért mi is nagyrabecsüléssel szeretnénk megköszönni a jó szándékú felajánlásokat!
Továbbá tájékoztatjuk Önöket, hogy az esetleges háború elől érkező menekülthullám rászorultjainak fogadásával kapcsolatosan a Zsinati Elnökség – az esperesi hivatalokkal egyeztetve – keresi a segítségnyújtás módját, hogy a kellő időben készen állhassunk ekképpen is helytállni.
Ebben a viszontagságos helyzetben fontosnak tartunk minden segítő megmozdulást, ezért arra kérjük az egyházközségeket, hogy amennyiben valahol külön kezdeményezésű gyűjtést szerveznek a kárpátaljai testvérek megsegítésére, legyenek szívesek jelezni azt a Zsinati Irodának (officce@reformata.sk), hogy a gyülekezeti támogatásokat is be tudjuk sorolni egyházunk segítségnyújtásának az egységébe.
Bár a földi szükségletekben való odaállás is nagyon fontos, ugyanakkor emellett ne feledkezzünk el imádságainkban is fordulni Istenhez, hogy hozza el a békesség korszakát és karolja fel a szenvedőket.
A Bethlen Gábor Alap jóvoltából megítélt támogatás eredményeként a pozbai gyülekezet a közösségi alkalmak megszervezéséhez és megtartásához technikai eszközöket vásárolhatott meg. Ezennel a köszönetünket szeretnénk kifejezni a pályázati irodának ezért a támogatásért. Egyben szeretnénk felajánlani ezeknek az eszközöknek használatát a Barsi Református Egyházmegye egyházközségei számára, egyházmegyei és közösségi alkalmak megtartásához. A pozbai református egyházközség
Isten kegyelméből – 2021. április 19-től már tarthatóak templomi istentiszteletek. Ennek feltételei a következők:- 15 m2/fő beltérben;- érvényes negatív vírusteszt vagy a két adagos beoltottságról szóló igazolás vagy a víruson való átesésről szóló három hónapon belüli orvosi igazolás;- az előbbi igazolások bármelyike alóli mentességet élveznek a 65 évenfelüliek;- FFP2-es arcmaszk viselése;- belépéskor kézfertőtlenítés. Az igazolások valamelyikének megléte becsületbeli tényként kezelendő,ugyanakkor minden, az istentiszteleten való résztvevőnél szükséges, hogynáluk legyen az igazolás; hogy ha hatósági ellenőrzés jelenne meg, akkoraz bármikor bemutatható legyen. Mindennek ismeretében az egyházközség elnökségének a felelőssége, hogyaz istentiszteleten való részvétel a fentebbi feltételek teljesülésévelvalósuljon meg.
2021. március 30 – Nehéz – mint mindig ilyen esetben – a megemlékezés. Sok lelki- és tárgyi emlék idézi a Néhait… Könnyebbít, hogy nem csak egy személy, hanem maradandó, időt és időket formáló élet földi záródásának mementója ez.
Két kép a sok közül:
Az egyiken dr. Nagy Béla a Lévai Református Egyházközség frissen alapított Egyházi Gimnáziumának udvarán életfát ültet a szimbolikusan jövendőbe hittel és reménnyel tekintő ünneplő fiatalokkal, bábáskodó álmodozókkal (és farizeusokkal). Nehezen jutott el eddig, hiszen nehéz volt elhagynia évtizedeken át hűséggel gondozott zselízi katedráját. És ekkor sem hűtlenség vagy becsvágy-vezérelte indulatnak engedve jött el, hanem AZ ÉLET FÁJÁT gondozta, mint mindig-addig is: Rendszer és rendszerek rendezett magyar oktatást megfojtani akaró törekvései ellen a tudás hatalmát hirdetve és mívelve végezte jövőképébe pesszimizmusnak helyet nem adó munkáját. Nem eljött, hanem tovább haladt. Az élet fáját mikor eltávolították nem csak a szimbólum megsemmisítése történt meg, nem csak álmok foszlottak szerte, hanem a farizeizmus győzelmével egy emberi élet elmúlás felé történő kimozdítása is megtörtént néhai igazgatónk vallomása szerint…
A második kép: egy évtizedek óta hivatását gyakorló pedagógus az imádság házában esküvel kötelezi el magát, hogy munkáját törtlenül végzi tovább, de most már Istennek és egyházának is megnevezetten hűséget fogadva alakítja a jövendőt. Ő megmaradt esküje mellett – akik ezt nem látták, azok kényszerítették arra a pályára, mely érlelte benne a gondolatot: a zavartalan és sallangoktól megszabadult, ezen lelkülettel munkálkodók mindenkori és állandó viszontlátásában szabadulhat ki a rákényszerített, de általa soha el nem fogadott helyzetből és állapotból.
Isten Vele, Isten velünk, akik fundátorok és laborátorokként az egy ügy és egy cél érdekében igazolhatóan is fáradtunk.
Nehéz diakóniai beszámolót, összegzést írni egy olyan helyzetben, amely egy esztendeje meghatározza minden percünket, bezár lakásainkba, s távol tart egymástól. Szinte minden nap szembesülünk azzal a problémával, hogy oly nagy szükség lenne a munkánkra és főképpen egymásra – s most mégsem lehet, mégsem mehetünk, ha pedig igen, teljesen más formában kell megéljük ezt a szolgálatot, mint ahogyan az elmúlt esztendőkben megszokhattuk. Istennek hála, a járványt megelőzően egyházmegyénkben élénk diakóniai szolgálat folyt – lesz tehát mihez visszatérni a vész elmúltával! Igyekszem a teljesség igénye nélkül felvillantani néhány olyan szolgálati területet, melyben sokan szolgáltunk Isten előtt – s melyeket folytatni is szeretnénk, ahogy lehet!A lévai kórházban rendszeres lelkigondozás zajlott, ugyanígy a lekéri pszichiátrián és a megye egyéb egészségügyi intézményeiben is. A kórházakon túl egyházmegyénk diakóniai elhivatottságú lelkészei ott voltak szinte minden állami és magán-öregotthonban, főképpen heti rendszerességgel, illetve igény szerint, és szükség szerint akár két nyelven is szolgálva erősítették az idős Testvéreket. Kiemelt munka folyt a sárói, a nagysallói, a zselízi, a lévai, az oroszkai otthonokban. Idős testvéreinket gyülekezeteinkben is igyekeztünk felkarolni, szép példa erre a nagyölvedi nappali foglalkoztató, vagy a zselízi gyülekezet karácsony előtti gondoskodása. Középkorúak között végzett szolgálatban kiemelkedett a lekéri pszichiátrián végzett szolgálat, illetve a nagypusztai börtönmisszió, valamint a csatai cigánymisszió. Középkorú gyülekezeti tagjaink nagy számban vettek részt minden esztendőben a Szeretethíd alkalmaiban is. A zselízi Mamikör példamutató gondoskodással hajol le évek óta a gyülekezet szegényeihez és elesettjeihez. Nagysallói asszonytestvéreink a lepramissziót támogatják, kötszerrel is. Ipolysági testvéreink is rendszeresen részt vesznek a szegények támogatásában (pl. szemüvegmisszió, Kárpátalja). Ipolyságon az iratmisszió is megjelenik a diakóniai szolgálatban. Rendszeresen részt vettünk különböző gyűjtésekben is: a Nyilas Misi programban, a Sólyom gyermekei Társulás élelmiszer és játékgyűjtésében, a kárpátaljai szegény és/vagy leprás testvérek támogatásában. Ezek a programok nagyrészt Zselíz központtal valósultak meg, mely gyülekezet szívügyének tekinti a diakónia szolgálatát.Egyházmegyénk gyermekei is sokszor részt vállaltak a segítségben, az adakozásban. Sokan közülük elől járnak a játékgyűjtésben, a Szeretethídban. A cigánygyermekek tanításában, hitre vezetésében és táboroztatásában Csata, Oroszka és Nagyölved jár elől. Sáróban és Bajkán is rendszeresen szerveznek számukra programokat. A börtönviseltek gyermekeit a nagyölvedi lelkipásztor karolja fel, rendszeresen támogatva, táboroztatva is őket. Érdemes még megemlíteni tartósan beteg testvéreink között végzett szolgálatot, melyben csaknem az összeg gyülekezet részt vesz a maga módján.És akkor térjünk most rá a 2020. esztendőre! Akik rendszeres munkát végzünk a diakónia terén, mind szembesültünk azzal, hogy február közepén egyik napról a másikra kezdett leállni egy időre sok szolgálatunk, mivel az egészségügyi intézmények bezártak előttünk. Kórházba, öregotthonokba közel egy éve nem járhatunk, telefonon tudjuk csupán tartani a kapcsolatot ott levő kedves testvéreinkkel: Sok idős testvérünket ragadott már el a járvány, mind gyülekezeti, mind intézményi szinten. Jelenleg a pszichiátrián végzett szolgálat sem működik, mivel a terület lelkészétől is búcsút kellett vennünk. Elhunyt lelkésztestvérünk családjának gyűjtést indított Egyházunk, melyben egyházmegyénk közösségei is részt vállaltak. A börtönmisszió az adott körülményekhez alkalmazkodik, a cigánymisszió Csatán rendszeres. A zselízi református bölcsőde rendszeres egészségügyi támogatásban részesül egy jószívű adakozó testvér által (egészségügyi segítség, tesztelés, maszkok, arcpajzsok formájában). Az elmúlt évben a Szeretethidat is igyekeztünk megvalósítani, időpontváltozással. Számos gyülekezet képviseltette ebben magát, hála Istennek! Az idős testvérek felé sokan szolgálnak hetente igei kiadvánnyal (ebben kiemelkedik Nagykálna, Vámosladány és Pozba). Zselízen egy asszonytestvér maszkokat készített számukra, valamint a Magyarok Kenyere akción keresztül lisztet osztottunk szét Zselíz és Sáró körzetében. Szintén a Magyarok Kenyerén keresztül a nagysallói gyülekezet támogatta a helyi és a komáromi idősek otthonát, Zselíz pedig a sárói öregotthont, az érsekkétyi Suliovit, és a csatai cigánymissziót. A zselízi is a garammikolai gyülekezet a Katolikus Charitas gyűjtésében is részt vesz. Az elmúlt esztendőben több gyülekezet kapcsolódott a komáromi karácsonyi gyűjtéshez, valamint szinten több egyházközség ajándékozta meg helyben a rászoruló testvéreket. A válsághelyzetben leginkább élelmiszeradománnyal segítettünk. Táboraink nagy részben elmaradtak, azonban a cigánymissziós és börtönmissziós táborokat sikerült megtartani. Ma már 2021-et írunk, és a járvány még nem szűnik, ez bizonyára hatással lesz idei munkánkra is. Mégis hálát adunk Istennek, hogy bármilyenek a körülmények, ahogy lehet, szolgálhatunk, akár új területeken is. Hiszünk abban, hogy aki elkezdte bennünk és általunk a jó munkát, el is végzi azt a Krisztus Jézus napjára. Legyen Övé a dicsőség!
Legutóbbi hozzászólások