2026. július 12-én ökumenikus istentiszteletre hívogattak a harangok a barsváradi református templomban.
Mente Sándor Veronika, református lelkész örömmel üdvözölte Adamkovič Marek, római katolikus plébánost, valamint mindkét közösség híveit.
Plébános úr alázattal megvallotta, hogy ez az ökumenikus istentisztelet élete első ökumenikus alkalma, melyet örömmel várt. ApCsel 2,1–11 és Jn 20,19–23 alapján hirdette Isten Igéjét. Elmondta, hogy a Szentlélek hozza el nekünk Isten szavát, Ő nyitja meg számunkra az ajtót. Az ajtót Istenhez. Ő teszi lehetővé számunkra, hogy megismerjük Istent. A Szentlélek ajándékán keresztül Isten hitet ad nekünk, és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Szentírás értelmét. A Szentlélek tüze nélkül az egyház bezárkózik önmagába. Végül pedig a Szentlélek megnyitja a szívünk ajtaját is. Segít nekünk legyőzni az önzést, a bizalmatlanságot és az előítéleteket, és képessé tesz minket arra, hogy Isten szeretett gyermekeként valóban testvérekként éljünk. Hirdette, hogy ahol az Úr Lelke van, ott testvériség születik az emberek és a közösségek között, és mindenki a szeretet egyetlen nyelvén beszél! Végül kérte, hadd érintsen meg minket a Szentlélek szeretetével, és nyissa meg az elválasztás minden ajtaját!
A római katolikus kántor énekszóvl kérte, hogy jöjjön el hozzánk a Szentlélek.
Mente Sándor Veronika lelkész kétnyelven hirdette Isten Igéjét az Ef 4,1–6 alapján. Elmondta, hogy az ökumenizmus egységre való törekvés. Ez arra hív minket, keresztényeket, hogy egyesüljünk! Hangsúlyozta, hogy ami az egységet akadályozza, az a szívben van! Veszekszünk, bántjuk egymást és irigyeljük egymást… Ezért van az, hogy a rosszat vesszük észre a másikban… Isten azért teremtett minket, hogy Vele és egymással szeretetben éljünk! Egy Atyánk van, egy nagy lelki családunk, egy szívünk és egy lelkünk. Így tervezte Isten. Gyakran azonban ahelyett, hogy teljes szívünkből szeretnénk Istent, bíznánk benne és engedelmeskednénk neki, inkább a saját hangunkra hallgatunk. Isten megérdemli, hogy átadjuk neki a szívünket, és hogy az Ő gyermekei legyünk, és így testvérek is, mert egymáshoz tartozunk! Jézus vére egyesít minket! Hirdette, „Egy a test, egy az egyház és egy a Szentlélek, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és Atya, és mi pedig testvérek vagyunk a Lélekben! Feladatunk, hogy egységben legyünk egymással, és ezzel hirdessük az Úr Jézus szeretetét a világnak!
Miután mindenki a saját anyanyelvén elmondta az Úrtól tanult imádságot, a jelenlévők a lelkészektől kétnyelven fogadták az Ároni áldást.
Az ökumenikus istentisztelet emlékére a református gyülekezet egy berámázott képpel ajándékozta meg a római katolikus gyülekezetet, amelyen az egykori katolikus templom bejárata és tornya látható, amely 1945-ig állt, míg a német hadsereg lerombolta. Ez a fénykép az egyetlen, ami megmaradt a katolikus templomról…
A meghívók alapján készített igekártyák is segítségül lettek abban, hogy ébren tartsák az emlékezetet a testvériségre, az ökumenére.
Az alkalom szerény vendéglátással ért véget, miközben hosszan elbeszélgettünk, ismerkedtünk, testvérekké váltunk…
Isten áldása legyen a további szolgálatokon, az egységért való törekvésen, a testvéreken, akik egyetértésben élnek!
2026. május 17-én ezzel a címmel nyitotta meg kiállítását a lévai református gyülekezet a Reménység Szigetén, mellyel egyben bekapcsolódott a lévai napok ünnepségsorozatához. Léva városa első írásos említésének 870. évfordulóját ünnepeli. „Ezzel a kiállítással szeretnénk hozzájárulni közös múltunk és örökségünk felidézéséhez.”-fogalmazott köszöntőjében Gunits Éva, a lévai gyülekezet gondnokasszonya, aki azt is elárulta, hogy Vincze László, lévai állami levéltáros és Hudec Dávid, néprajzos volt segítségül a tárlat felállításánál, mely június közepéig látogatható a lelkészházaspárral történő előzetes megbeszélés alapján. Többek közt megtekinthetők a gyülekezet iratanyagának értékes darabjai, klenódiumok, köztük a kókuszdióból készült úrvacsorai kehely 1667-ből, ám számos keresztelési kancsó és tálca, úrvacsorai boroskancsó, kenyérosztó tál, és kehely látható. A tárlatanyag része voltak a csontos énekeskönyvek, kézzel hímzett úrasztalai terítők, ahogyan régi Bibliák, könyvek, elmúlt eseményeket őrző fényképek is szemügyre vehetők…
Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese 1 Sám 27,5-6 alapján szólt a jelenlevőkhöz. Kifejtette, hogy a Saul elől menekülő Dávid a filiszteusoknál talál menedéket, akiknek királya, Ákhis, odaadja neki Ciklág városát. Nagy változás ez egy város történetében, amikor is a bálványimádás helyett az élő Isten tisztelete, a pogány életmód helyett Isten szövetségének a rendjében élhetnek újra Ciklág lakói.” –hangsúlyozva, hogy sok minden függ attól, hogy kié a város, kié az ország, kié a hatalom, kié a dicsőség. „Az üdvösségünk függ attól, hogy kié a szívünk!” –nyomatékosította.
Kassai Tímea, a gyülekezet lelkipásztora elszavalta Wass Alberttől a Hontalanság elégiája c. versét.
A lévai gyülekezet kórusa három szólamban dicsőítette az Urat a Ma örvendezzetek, hisz nincs okunk a búra 512. dicsérettel.
Végül Kassai Gyula, a lévai gyülekezet lelkipásztora ragadta magához a szót, hogy ünnepi beszédével megnyissa a kiállítást. Elhangzott, hogy az egyházközség története 1592-ig nyúlik vissza. Feltette a kérdést, hogy mi tart meg egy közösséget ilyen hosszú időn keresztül. „A múlt önmagában nem elég! Az isteni vezetés, a láthatatlan kegyelem az az erő, mely vezette az elődöket, és ez az erő hordozz bennünket is. A múlt kő, emlék, történelem és emlékezet, emberi sorsok lenyomatai, egy közösség örömei, küzdelmei, hite és reménysége van beléjük írva. A jelen ezekre a kövekre lép, rájuk épül, bennük él. Miközben mi építjük őket, ők is formálnak minket, életteret, identitást adnak, emlékeztetnek, kik voltunk és kik vagyunk. De a kövek önmagukban véve élettelenek. Emberi évek és emlékezet által telnek meg élettel. Ezeket a köveket valójában nem kézzel, hanem szívvel építjük! Ezért lehet azt mondani, nemcsak kőbe van vésve, hanem szívünkbe is írva!” –hangsúlyozta, hozzáfűzve, a kövek utánunk is itt maradnak egy ideig, tanúskodni fognak rólunk is. „Ez a kiállítás a múltat idézi, de valójában a jelenről beszél, arról, hogy hogyan tekintünk az örökségünkre!”
A kiállítás kötetlen beszélgetéssel ért véget szeretetvendégséggel karöltve.
2026. május 1-jén a farnadi gyülekezet adott otthont a barsi egyházmegyei családi napnak, a majálisnak, melynek vezérigéje a 10. parancsolat volt. Az egybegyűlteket Antala Éva, farnadi lelkész köszöntötte.
A nyitó istentiszteleten az igét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette. A meghirdetett téma alapján szólt az Ige: Ne kívánd, ami a te felebarátodé! (Ex 20,17)
„Egy örömteli napon vagyunk most itt együtt” –vette kezdetét az igehirdetés. Hangsúlyozva volt, a 10. parancsolat nem magát a kívánságot ellenzi. A 10. parancsolat őrt állít afelett, hogy ne a másik ember kárára akarjuk megszerezni kívánságainkat. Jogtalanul, igazságtalanul megfosztani a felebarátot tilos! Elhangzott, „mennyi család békéjét rombolja szét, amikor valaki a másik kárára akarja megvalósítani a maga szándékát.” Idézve volt Kálvin János is, ez esetben az ember szívében nem marad hely a szeretetre, hogy a másik ember irányába szeretettel lépjen! „Adjon Isten bölcsességet, hogy tudjunk a gonosz kívánságnak ellenállni, hogy amit Isten másnak adott, azt elfogadjam!” És ha minket ér a gonosz kívánság hátránya, akkor tudjunk megbocsátani, mert nekünk is kegyelmet adott Isten a Krisztusban!” –zárult az igehirdetés.
Az igehirdetést követően a lelkészkórus több szólamban hirdette a Tehozzád teljes szívből és a Menyben lakó én Istenem kezdetű énekeket. A kórus Ficzere Tamás, nyitrai lelkész vezetésével állt fel.
A reménység fáját a pozbai gyülekezet elnöksége, Dukon András lelkész és Mente Róbert gondnok adta át. A felszalagozott, faragott fa egy évig, azaz a következő majálisig lesz a farnadi gyülekezet templomának ékes dísze! Az igeverssel büszkélkedő szalagot, melyen most a „Ne tanúskodj hamisan!” (2 Móz 20,16) igevers volt, minden évben az átadó gyülekezet elnöksége tűzi fel a reménység fájára pár gondolat kíséretében. „A reménység fáját annak a reményében adjuk át, hogy a jövőbeli nehéz próbatételekben is szilárdan megmaradnak hitben, hogy az evangélium ígéretét buzgón hirdetik és remélik, mindvégig egymás iránt önzetlen és alázatos szeretettel lesznek” –mondta Dukon András.
Antala Éva, a farnadi gyülekezet lelkésze hangsúlyozta, hogy a perselyből befolyt összeg a helyi magyar oktatást és nevelést szolgálja.
A templomi alkalom a Himnusz eléneklésével ért véget.
Az istentisztelet után kezdetét vette a szórakozás. Különféle programok színesítették a napot. Écsi Gyöngyi, hetényi lelkész Az élet vize című bábelőadással készült. Dr. Strédl Terézia pszichológus az önismeretről tartott előadást. Énekszóból is adatott bőven. Fellépett az ipolysági gyülekezetben is szolgáló Istent dicsőítő zenekar, az AlbertirsaiGospel Kórus, és Tóth Tamás is énekelt. A legkisebbeknek volt Ringató. A Magvető által forgalmazott kiadványok megvásárlása mellett lehetőség nyílt kézműves termékek vásárlására is. Közben az egybegyűlteket várta a finomabbnál finomabb ételek, volt gulyás vadból, birkából, sertésből, kínáltak fasírozottat, húsgombóccal káposztát, palacsintát… Arcfestés és kézműves foglalkoztató is volt a gyermekeknek. Majd meghirdetésre került a képzőművészeti pályázat valamint a sütés versenyre adott sósak és édesek eredménye is. Látható volt a farnadi, kétyi és a nagyölvedi iskolások műsora, végül fellépett a helyi Nádas Néptánccsoport is. Az alkalmat Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese zárta a Fil 4,4-7 igeversekre építve. Hangsúlyozta, hogy egy örömteli napot zárt az egyházmegye. Az alkalom áldáskívánással ért véget.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Testvérünk, Kiss Emese búcsúztatása 2026. április 17-én, pénteken 13:00 órakor lesz a farnadi temetőben. Kérjük a gyászolókat, hogy virágot és koszorút ne hozzanak, mivel temetés nem lesz, hamvasztásra kerül sor, így azok elhelyezésére nincs lehetőség. A helyszínen persely kerül kihelyezésre, amelybe elhelyezett adományaikat a református egyház részére ajánljuk fel.
„Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz” (Jóel 2,15) mottóval került megszervezésre a barsi egyházmegyei böjti alkalmak.
Idén is megrendezték a már hagyományszerű böjti evangelizációs alkalmakat a hontfüzesgyarmati református templomban. Hamvazószerdától indulva minden kedd este hat alkalom ad lehetőséget az elcsendesedésre, Isten dicsőítésére, énektanulásra, bizonyságtételre, és akit a Lélek indít, gondolatai imádságban Isten trónusa elé járulhatnak, vagyis van imaközösség is, ami az igehirdető imádságával zárul be.
Így készülnek a barsiak a húsvéti ünnepkörre. Az egyházmegye egy-egy lelkésze a szolgálattevő. Az estek alatt elhangoznak bizonyságtételek, s az igeszakaszok alapján a korunkat érintő aktuális problémákat is érintenek. Voltak szolgálattevők, akik elmondták, miként indította őket az Úr a teológia útjára, miként kezdődött elhivatásuk. Ezen böjti evangelizációk végén a résztvevők hozzászólhattak, kifejthették gondolataikat az adott Ige kapcsán.
Míg egykor imaközösséget tartottak a gyülekezeti teremben, mára ez már evangelizációs bibliaórává nőtte ki magát, ahol a résztvevők száma már megköveteli, hogy Isten háza adjon otthont ezen alkalmaknak.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a nagyhétben megvalósuló böjti evangelizáción az Úrnak asztala megterítve várja a résztvevőket, vagyis az utolsó keddi böjti alkalmon úrvacsorával egybekötött istentisztelettel várják a résztvevőket.
A közösség amellett, hogy közelebb kerülhet az Úrhoz, egyben lehetőséget kap arra is, hogy ismerkedjenek egymással!
Húsvét előtt a böjti időszakban barsban így is épülhetnek egymás hite által!
Legutóbbi hozzászólások