Táncolni, együtt szórakozni, bálozni, már magában jó dolog, de ha ehhez még nemes cél is csatlakozik, akkor igazán öröm együtt lenni.
2026. október 10-én tartatott a Barsváradi Református Gyülekezet I. Jótékonysági Bálja, mely a parókia felújításának befejezésére hivatott előteremteni a szükséges anyagiakat.
Az ízlésesen feldíszített barsváradi kultúrház ezen az estén megtelt adakozó szívű emberekkel. Lelkészek, gondnokok, gyülekezeti tagok, táncosok, felekezetre, korra és nemzetiségre való tekintet nélkül, együtt hallgattuk a lelkésznő, Nt. Mente Sándor Veronika megnyitóját. Hangsúlyozta, ez az este az összefogás, a hála és a szeretet ünnepe.
Nt. Révész Tibor esperes úr köszöntője után a Lévai Garammenti Néptáncegyüttes gömöri táncokat mutatott be, megalapozva ezzel az est vidám hangulatát. Finom és nagyon bőséges vacsora következett. Meglepetésként a gyülekezet ifjú tagja, Belán Sofia latin-amerikai táncokat mutatott be a lelkesen tapsoló bálozó közönségnek.
Ahogy az egy bálon dukál, volt tombola, sőt, annyi felajánlás érkezett, hogy szét kellett osztani a tombolahúzás izgalmas idejét. Szinte mindenki vitt haza valamilyen ajándékot.
Egyszerű, sima beszámoló is lehetne, ha itt pontot tettem volna, azonban ide kívánkozik még három gondolat: az első, a szervezők dicsérete. Tiszteletes asszony és családja és ez a kicsi gyülekezet mindent megtett, hogy a bálozók jól érezzék magukat. Sok-sok munka van ilyen alkalom megszervezésében, hála és köszönet érte.
A második gondolat éppen ez a hála. A zenész, Nagy Laci, aki több hangszeren játszva remek hangulatot csinált, valamikor éjfél után megvallotta, hogy, amikor még a lévai egyházi gimnáziumba járt, volt egy ifjúsági csoportjuk, ahol dicsőítő énekeket játszottak, s eljátszotta nekünk a Hála, hogy újra itt a reggel, hála, hogy éjre nappal jő… kezdetű dicséretet. Ez a hálaadás, ez a hitvallás meghatott mindenkit.
S talán éppen ez a dicsőítő ének vezet át a harmadik gondolatomhoz, ezen az eszén nemcsak bálozó közönség voltunk, hanem közösség, akik nemcsak azért mentünk oda, hogy jól szórakozzunk, táncoljunk, hanem, hogy segítsünk és együtt legyünk. Ez az este valóban az összefogás, hála és szeretet ünnepe lett.
Isten áldja és segítse a barsváradi gyülekezetet, annak vezetését, lelkésznőjét, áldja meg az élniakarásukat, igyekezetüket!
Megtartotta őszi és jelölő közgyűlését a Barsi Református Egyházmegye
2026. október 11-én megtartotta őszi, az egyetemes és az egyházmegyei tisztségekre való jelölő közgyűlését a Barsi Református Egyházmegye Fegyverneken.
Miután Csernyík Magdolna, helyi lelkész Igével köszöntötte a megjelenteket, Icso Sándor, vámosladányi lelkész 1Kor 12,14-22 alapján hirdette az Igét. Pál apostol testről beszél, aminek sok tagja van. Hangsúlyozta, nem kell egyformának lenni, hogy össze tudjunk tartozni! Más a felelőssége és szolgálta a lelkipásztornak, gondnoknak, presbiternek, gyülekezeti tagnak… A különbségnek nem feltétlenül kell, hogy akadály legyen. Sokszor éppen az segít, hogy különbözők vagyunk. A test gyengébb tagja is ugyanolyan fontos. Nem egyedül kell mindig mindent megoldani, Krisztusé az egyház. Nem méricskélni kell, hogy kinek nagyobb a terhe, hanem arra kell törekedni, hogy Krisztus egyháza növekedjen és épüljön! Igehirdetését végül így zárt: „Falakat emelünk vagy hidakat építünk –ez a kérdés!”
Révész Tibor, esperes köszöntése után a közgyűlést Oros Zoltán, egyházmegyei gondnok nyitotta meg. Az alkotótagok számbavétele (45 alkotó tagból 33 volt jelen), a közgyűlés megalakulása, a jegyzőkönyv hitelesítőinek megválasztása, majd a napirend elfogadása után sor került a tárgysorozati pontokra.
Elsőként az Egyetemes Egyház Közalapjának 2027. évi építkezési keretéhez való felterjesztéséről határozott a közgyűlés. Elsőként Barsbese templomtetőzetének felújítási munkálatait támogatja, másodsorban a fegyverneki gyülekezet épületének ablakcseréjét. A barsváradi parókia villámhárítójának kérvénye az egyházmegyei kerethez került.
Második pontnak az Egyetemes Választási Bizottság póttagjának megválasztása és eskütétele volt kiírva. Mivel Antal Árpád, nagyodi gondnok felmentését kérte e tisztségéből tekintettel arra a tényre, hogy szeretne részt venni az egyházmegyei tisztségviselők megválasztásának megmérettetésén. A megüresedett tisztségre Cserba Gabriella, zselízi gondnok lett megválasztva, kitől az esperes az úrasztalától kivette az esküt.
A folytatásban kijelölték és megválasztották a szavazatszámláló bizottság tagjait (Mente Sándor Veronika, Oros Zoltán, Szabóné Tok Tünde), majd sor került a jelölésekre az egyházmegyei és egyetemes egyházi tisztségekre. A leadott érvényes szavazatok alapján a közgyűlés alkotó tagjai a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöki tisztségére két jelöltet is továbbjuttatott a közgyűlés: Géresi Róbertet, jelenlegi püspököt, abaújszinai lelkipásztort, valamint Somogyi Alfrédot, apácaszakállasi lelkipásztort, egyetemes lelkészi főjegyzői tisztségre Rákos Lóránt, kövecsesi-naprágyi lelkipásztort, a jelenlegi tisztségviselőt jelölték. Az egyetemes egyház főgondnoki tisztségére Porubán Ferenc jelenlegi tisztségviselőt, és a magyar világi főjegyzői tisztségre Kiss Pál jelenlegi tisztségviselőt, pozbai presbitert jelölték.
Az esperesi tisztségre Révész Tibor, zselízi lelkipásztort javasolták. Egyházmegyei gondnoki tisztségre Antal Árpád nagyodi gondnokot jelölte a közgyűlés. A lelkészi főjegyzői tisztségre Dukon András, pozbai lelkipásztor kapott jelölést. Az egyházmegyei világi jegyzőnek Mente Róbert, pozbai gondnokot javasolták. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinatába lelkészi rendes képviselőnek két lelkipásztort jelöltek: Révész Tibor, zselízi lelkipásztort és Dukon András, pozbai lelkipásztort. Zsinati lelkészi pótképviselőnek szintén két személyt jelölt: Csernyík Magolna, hontfüzesgyarmati lelkipásztort és Antala Éva nagyölvedi lelkipásztort. A zsinat világi rendes képviselői tisztségére Antal Árpád nagyodi gondnokot, és Mente Róbert, pozbai gondnokot jelölte a közgyűlés. Zsinati világi pótképviselőnek pedig Domonkos Dávid, nyitrai gondnokot és Hasznos Csaba, garamszentgyörgyi presbitert jelölték.
A szavazást követően Révész Tibor esperes megköszönte az elmúlt ciklus közös szolgálatát, végül bezárta a közgyűlést.
A közgyűlés szeretetvendégséggel ért véget. Ezúton is köszönet illeti a vendégfogadó gyülekezetet!
2026. július 12-én ökumenikus istentiszteletre hívogattak a harangok a barsváradi református templomban.
Mente Sándor Veronika, református lelkész örömmel üdvözölte Adamkovič Marek, római katolikus plébánost, valamint mindkét közösség híveit.
Plébános úr alázattal megvallotta, hogy ez az ökumenikus istentisztelet élete első ökumenikus alkalma, melyet örömmel várt. ApCsel 2,1–11 és Jn 20,19–23 alapján hirdette Isten Igéjét. Elmondta, hogy a Szentlélek hozza el nekünk Isten szavát, Ő nyitja meg számunkra az ajtót. Az ajtót Istenhez. Ő teszi lehetővé számunkra, hogy megismerjük Istent. A Szentlélek ajándékán keresztül Isten hitet ad nekünk, és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Szentírás értelmét. A Szentlélek tüze nélkül az egyház bezárkózik önmagába. Végül pedig a Szentlélek megnyitja a szívünk ajtaját is. Segít nekünk legyőzni az önzést, a bizalmatlanságot és az előítéleteket, és képessé tesz minket arra, hogy Isten szeretett gyermekeként valóban testvérekként éljünk. Hirdette, hogy ahol az Úr Lelke van, ott testvériség születik az emberek és a közösségek között, és mindenki a szeretet egyetlen nyelvén beszél! Végül kérte, hadd érintsen meg minket a Szentlélek szeretetével, és nyissa meg az elválasztás minden ajtaját!
A római katolikus kántor énekszóvl kérte, hogy jöjjön el hozzánk a Szentlélek.
Mente Sándor Veronika lelkész kétnyelven hirdette Isten Igéjét az Ef 4,1–6 alapján. Elmondta, hogy az ökumenizmus egységre való törekvés. Ez arra hív minket, keresztényeket, hogy egyesüljünk! Hangsúlyozta, hogy ami az egységet akadályozza, az a szívben van! Veszekszünk, bántjuk egymást és irigyeljük egymást… Ezért van az, hogy a rosszat vesszük észre a másikban… Isten azért teremtett minket, hogy Vele és egymással szeretetben éljünk! Egy Atyánk van, egy nagy lelki családunk, egy szívünk és egy lelkünk. Így tervezte Isten. Gyakran azonban ahelyett, hogy teljes szívünkből szeretnénk Istent, bíznánk benne és engedelmeskednénk neki, inkább a saját hangunkra hallgatunk. Isten megérdemli, hogy átadjuk neki a szívünket, és hogy az Ő gyermekei legyünk, és így testvérek is, mert egymáshoz tartozunk! Jézus vére egyesít minket! Hirdette, „Egy a test, egy az egyház és egy a Szentlélek, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és Atya, és mi pedig testvérek vagyunk a Lélekben! Feladatunk, hogy egységben legyünk egymással, és ezzel hirdessük az Úr Jézus szeretetét a világnak!
Miután mindenki a saját anyanyelvén elmondta az Úrtól tanult imádságot, a jelenlévők a lelkészektől kétnyelven fogadták az Ároni áldást.
Az ökumenikus istentisztelet emlékére a református gyülekezet egy berámázott képpel ajándékozta meg a római katolikus gyülekezetet, amelyen az egykori katolikus templom bejárata és tornya látható, amely 1945-ig állt, míg a német hadsereg lerombolta. Ez a fénykép az egyetlen, ami megmaradt a katolikus templomról…
A meghívók alapján készített igekártyák is segítségül lettek abban, hogy ébren tartsák az emlékezetet a testvériségre, az ökumenére.
Az alkalom szerény vendéglátással ért véget, miközben hosszan elbeszélgettünk, ismerkedtünk, testvérekké váltunk…
Isten áldása legyen a további szolgálatokon, az egységért való törekvésen, a testvéreken, akik egyetértésben élnek!
2026. május 17-én ezzel a címmel nyitotta meg kiállítását a lévai református gyülekezet a Reménység Szigetén, mellyel egyben bekapcsolódott a lévai napok ünnepségsorozatához. Léva városa első írásos említésének 870. évfordulóját ünnepeli. „Ezzel a kiállítással szeretnénk hozzájárulni közös múltunk és örökségünk felidézéséhez.”-fogalmazott köszöntőjében Gunits Éva, a lévai gyülekezet gondnokasszonya, aki azt is elárulta, hogy Vincze László, lévai állami levéltáros és Hudec Dávid, néprajzos volt segítségül a tárlat felállításánál, mely június közepéig látogatható a lelkészházaspárral történő előzetes megbeszélés alapján. Többek közt megtekinthetők a gyülekezet iratanyagának értékes darabjai, klenódiumok, köztük a kókuszdióból készült úrvacsorai kehely 1667-ből, ám számos keresztelési kancsó és tálca, úrvacsorai boroskancsó, kenyérosztó tál, és kehely látható. A tárlatanyag része voltak a csontos énekeskönyvek, kézzel hímzett úrasztalai terítők, ahogyan régi Bibliák, könyvek, elmúlt eseményeket őrző fényképek is szemügyre vehetők…
Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese 1 Sám 27,5-6 alapján szólt a jelenlevőkhöz. Kifejtette, hogy a Saul elől menekülő Dávid a filiszteusoknál talál menedéket, akiknek királya, Ákhis, odaadja neki Ciklág városát. Nagy változás ez egy város történetében, amikor is a bálványimádás helyett az élő Isten tisztelete, a pogány életmód helyett Isten szövetségének a rendjében élhetnek újra Ciklág lakói.” –hangsúlyozva, hogy sok minden függ attól, hogy kié a város, kié az ország, kié a hatalom, kié a dicsőség. „Az üdvösségünk függ attól, hogy kié a szívünk!” –nyomatékosította.
Kassai Tímea, a gyülekezet lelkipásztora elszavalta Wass Alberttől a Hontalanság elégiája c. versét.
A lévai gyülekezet kórusa három szólamban dicsőítette az Urat a Ma örvendezzetek, hisz nincs okunk a búra 512. dicsérettel.
Végül Kassai Gyula, a lévai gyülekezet lelkipásztora ragadta magához a szót, hogy ünnepi beszédével megnyissa a kiállítást. Elhangzott, hogy az egyházközség története 1592-ig nyúlik vissza. Feltette a kérdést, hogy mi tart meg egy közösséget ilyen hosszú időn keresztül. „A múlt önmagában nem elég! Az isteni vezetés, a láthatatlan kegyelem az az erő, mely vezette az elődöket, és ez az erő hordozz bennünket is. A múlt kő, emlék, történelem és emlékezet, emberi sorsok lenyomatai, egy közösség örömei, küzdelmei, hite és reménysége van beléjük írva. A jelen ezekre a kövekre lép, rájuk épül, bennük él. Miközben mi építjük őket, ők is formálnak minket, életteret, identitást adnak, emlékeztetnek, kik voltunk és kik vagyunk. De a kövek önmagukban véve élettelenek. Emberi évek és emlékezet által telnek meg élettel. Ezeket a köveket valójában nem kézzel, hanem szívvel építjük! Ezért lehet azt mondani, nemcsak kőbe van vésve, hanem szívünkbe is írva!” –hangsúlyozta, hozzáfűzve, a kövek utánunk is itt maradnak egy ideig, tanúskodni fognak rólunk is. „Ez a kiállítás a múltat idézi, de valójában a jelenről beszél, arról, hogy hogyan tekintünk az örökségünkre!”
A kiállítás kötetlen beszélgetéssel ért véget szeretetvendégséggel karöltve.
2026. május 1-jén a farnadi gyülekezet adott otthont a barsi egyházmegyei családi napnak, a majálisnak, melynek vezérigéje a 10. parancsolat volt. Az egybegyűlteket Antala Éva, farnadi lelkész köszöntötte.
A nyitó istentiszteleten az igét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette. A meghirdetett téma alapján szólt az Ige: Ne kívánd, ami a te felebarátodé! (Ex 20,17)
„Egy örömteli napon vagyunk most itt együtt” –vette kezdetét az igehirdetés. Hangsúlyozva volt, a 10. parancsolat nem magát a kívánságot ellenzi. A 10. parancsolat őrt állít afelett, hogy ne a másik ember kárára akarjuk megszerezni kívánságainkat. Jogtalanul, igazságtalanul megfosztani a felebarátot tilos! Elhangzott, „mennyi család békéjét rombolja szét, amikor valaki a másik kárára akarja megvalósítani a maga szándékát.” Idézve volt Kálvin János is, ez esetben az ember szívében nem marad hely a szeretetre, hogy a másik ember irányába szeretettel lépjen! „Adjon Isten bölcsességet, hogy tudjunk a gonosz kívánságnak ellenállni, hogy amit Isten másnak adott, azt elfogadjam!” És ha minket ér a gonosz kívánság hátránya, akkor tudjunk megbocsátani, mert nekünk is kegyelmet adott Isten a Krisztusban!” –zárult az igehirdetés.
Az igehirdetést követően a lelkészkórus több szólamban hirdette a Tehozzád teljes szívből és a Menyben lakó én Istenem kezdetű énekeket. A kórus Ficzere Tamás, nyitrai lelkész vezetésével állt fel.
A reménység fáját a pozbai gyülekezet elnöksége, Dukon András lelkész és Mente Róbert gondnok adta át. A felszalagozott, faragott fa egy évig, azaz a következő majálisig lesz a farnadi gyülekezet templomának ékes dísze! Az igeverssel büszkélkedő szalagot, melyen most a „Ne tanúskodj hamisan!” (2 Móz 20,16) igevers volt, minden évben az átadó gyülekezet elnöksége tűzi fel a reménység fájára pár gondolat kíséretében. „A reménység fáját annak a reményében adjuk át, hogy a jövőbeli nehéz próbatételekben is szilárdan megmaradnak hitben, hogy az evangélium ígéretét buzgón hirdetik és remélik, mindvégig egymás iránt önzetlen és alázatos szeretettel lesznek” –mondta Dukon András.
Antala Éva, a farnadi gyülekezet lelkésze hangsúlyozta, hogy a perselyből befolyt összeg a helyi magyar oktatást és nevelést szolgálja.
A templomi alkalom a Himnusz eléneklésével ért véget.
Az istentisztelet után kezdetét vette a szórakozás. Különféle programok színesítették a napot. Écsi Gyöngyi, hetényi lelkész Az élet vize című bábelőadással készült. Dr. Strédl Terézia pszichológus az önismeretről tartott előadást. Énekszóból is adatott bőven. Fellépett az ipolysági gyülekezetben is szolgáló Istent dicsőítő zenekar, az AlbertirsaiGospel Kórus, és Tóth Tamás is énekelt. A legkisebbeknek volt Ringató. A Magvető által forgalmazott kiadványok megvásárlása mellett lehetőség nyílt kézműves termékek vásárlására is. Közben az egybegyűlteket várta a finomabbnál finomabb ételek, volt gulyás vadból, birkából, sertésből, kínáltak fasírozottat, húsgombóccal káposztát, palacsintát… Arcfestés és kézműves foglalkoztató is volt a gyermekeknek. Majd meghirdetésre került a képzőművészeti pályázat valamint a sütés versenyre adott sósak és édesek eredménye is. Látható volt a farnadi, kétyi és a nagyölvedi iskolások műsora, végül fellépett a helyi Nádas Néptánccsoport is. Az alkalmat Révész Tibor, a barsi egyházmegye esperese zárta a Fil 4,4-7 igeversekre építve. Hangsúlyozta, hogy egy örömteli napot zárt az egyházmegye. Az alkalom áldáskívánással ért véget.
Legutóbbi hozzászólások