BARSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE
SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Testvérünk, Kiss Emese búcsúztatása 2026. április 17-én, pénteken 13:00 órakor lesz a farnadi temetőben.
Kérjük a gyászolókat, hogy virágot és koszorút ne hozzanak, mivel temetés nem lesz, hamvasztásra kerül sor, így azok elhelyezésére nincs lehetőség.
A helyszínen persely kerül kihelyezésre, amelybe elhelyezett adományaikat a református egyház részére ajánljuk fel.
„Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz” (Jóel 2,15) mottóval került megszervezésre a barsi egyházmegyei böjti alkalmak.
Idén is megrendezték a már hagyományszerű böjti evangelizációs alkalmakat a hontfüzesgyarmati református templomban. Hamvazószerdától indulva minden kedd este hat alkalom ad lehetőséget az elcsendesedésre, Isten dicsőítésére, énektanulásra, bizonyságtételre, és akit a Lélek indít, gondolatai imádságban Isten trónusa elé járulhatnak, vagyis van imaközösség is, ami az igehirdető imádságával zárul be.
Így készülnek a barsiak a húsvéti ünnepkörre. Az egyházmegye egy-egy lelkésze a szolgálattevő. Az estek alatt elhangoznak bizonyságtételek, s az igeszakaszok alapján a korunkat érintő aktuális problémákat is érintenek. Voltak szolgálattevők, akik elmondták, miként indította őket az Úr a teológia útjára, miként kezdődött elhivatásuk. Ezen böjti evangelizációk végén a résztvevők hozzászólhattak, kifejthették gondolataikat az adott Ige kapcsán.
Míg egykor imaközösséget tartottak a gyülekezeti teremben, mára ez már evangelizációs bibliaórává nőtte ki magát, ahol a résztvevők száma már megköveteli, hogy Isten háza adjon otthont ezen alkalmaknak.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy a nagyhétben megvalósuló böjti evangelizáción az Úrnak asztala megterítve várja a résztvevőket, vagyis az utolsó keddi böjti alkalmon úrvacsorával egybekötött istentisztelettel várják a résztvevőket.
A közösség amellett, hogy közelebb kerülhet az Úrhoz, egyben lehetőséget kap arra is, hogy ismerkedjenek egymással!
Húsvét előtt a böjti időszakban barsban így is épülhetnek egymás hite által!
Mente Sándor Veronika
Egyenlőség, szabadság, testvériség, vagy halál -hangzott 1789-ben a francia forradalom jelmondata, mely rányomta bélyegét egész Európára.
1848-ra ez a szellemiség elérte Magyarországot is. Március idusán a Pilvax kávéházban Petőfi Sándor Nemzeti dala elindította a szabadságharcot. Immár 178 éve emlékezünk mellkasra kitűzött kokárdával, ünnepi műsorral a forradalmat megelőző elnyomásra, a felkelésre, a bátorságra, a nemzettudattal rendelkező, hazaszerető, önfeláldozó népre. A világ minden táján élő magyar ember megemlékezik az 1848/’49-es magyar szabadságharcra, melyet az akkori elkötelezett nép elsősorban utódaikért, értünk vívtak!
Nem volt ez másként Barsváradon sem. 2026. március 15-én megemlékezésre hívtak a templom harangjai! Emlékeztünk mindazokra a hősökre, akik harcoltak az egyenlőségért, a szabadságért, a testvériségért, a magyar nyelvért, az anyanyelvért!
A Mente házaspár az istentiszteleten résztvevőket nemcsak megajándékozta kokárdákkal, de feltűzték a szív fölé.
Mente Sándor Veronika barsváradi lelkész igehirdetésében rámutatott arra, hogy a fent említett eszmék fontos értékek, ám a mai kor embere nem tudja kellő képpen megbecsülni. Hangsúlyozta, a mi Urunk rendelkezett nemzettudattal. Amikor a kánaáni asszony azzal a szándékkal keresi fel Jézust, hogy gyógyítsa meg a lányát, az Úr válasza egyértelmű: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Mt 15,24) A Szentírásban egyértelműen tudhatjuk azt is, hogy Jézus mennyire szerette hazáját, hiszen amikor meglátta Jeruzsálemet, megsiratta és felsóhajtva közölte, bárcsak felismerte volna a békességre vezető utat. (vö. Lk 19,41-42) A testvériség jegyében hangsúlyozva volt a Biblia egyik legismertebb igeverse, mely az élet feláldozásáról szól, s mely a szeretet legmagasabb fokú bizonyítékát adja, mely szerint „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)
Az igehirdetést követően Mente Róbert elszavalta Sajó Sándortól a Magyarnak lenni c. költeményét, melyet itt, a nyelvhatáron megkönnyezve fogadtunk, hiszen egyre inkább háttérbe szorul az anya-nyelv átadása…
Az emlékező gyülekezet az istentisztelet végén elénekelte a Nemzeti imádságot, a Himnuszt.
Mente Sándor Veronika, Mente Róbert
Gyülekezetünk presbiterének gondozásában (szerző-kiadó) megjelent könyv bemutatójára került sor a nagyodi kultúrház nagytermében 2026. február 27-én sűrű részvétel mellett. A könyv 367 oldalon mutatja be a falu négy generációs történelmét házszámonként kísérve végig a porták „változását” – színessé és érdekessé téve mementó-fényképekkel dokumentálva. A gazdag és okadatoló tényt rögzítő ismeretterjesztésben az 1-es szám alatt a volt parókia mai gyülekezeti ház és a telek története kapott helyet, a mellette levő 64-es hsz. a templom mai képét és a gyülekezet történetének kivonatát, valamint a lelkész gondolatait rögzíti.
Színes, olvasmányos kordokumentum – SDG
A kicsinek számító település a közeli város árnyékában annak minden területen érzékelhető befolyása alatt éli sajátos, mondhatni egyéni életét. A mediatizált világban eltűnhetnek a régi megkülönböztető sajátosságot jelző erőterek – ez viszont nem egyértelműsíthető. A személyes kapcsolattartás rendszerét még mindig a falusi miliőre jellemző viszonyok – ha nem is meghatározzák, de – befolyásolják. A szájhagyományban megőrzött élmények egy-egy köznapiságból kilépő esemény kapcsán felszínre kerülnek. Például a folyó háború megannyi világháborús családban-baráti körben-faluközösségben rögzült harmadik generáció által felelevenített – újrafogalmazott megannyi emléket tár fel.”Pontosan” tudják, kik és hogyan viselkedtek „felszabadítóként” – kik és hova, hogyan menekültek, kitelepítéskor, kik és hogyan szivárogtak vissza – esetleg csempészték vissza alacsony vízálláskor… A hagyományt nem lehet cenzúrázni, felülírni – esetleg (ideiglenesen) elhallgattatni. Sajnos az 1948-49-es szabadságharc élményei kiestek a köztudatból – nem tartják számon, hogy a nagysallói csatában a falu határában húzódott Garam túlpartján Damjanich János hadai voltak… Felelevenítendő!!
Az összetartó erő egyik fő sodrása, erőtere, hogy a településnek nincs látványos központja – a maroknyi nép településszerkezetileg ő maga a központ, mely fölé emelkedik a református templom. Meghatározó! A hitében erodált 21. század lakosa is tisztelettel (?!) veszi tudomásul, hogy egy ezredévet szemlél a hit szimbóluma. Az egyre fogyó őslakosság még mindig mérvadó véleménye elviseli az emberi gyengeségek kísértéseit: a széthúzást megbékélés felé tereli, a kicsinyhitűséget erkölcsi fölény irányába mozdítja – célként tüntetve fel a következő nemzedék számára. A szabad választás jogát a tradíció megtartó erejének csendes, de határozott hangsúlyozásával tiszteli.
Sok-sok próbálkozás történt a lecserélésre, összezavarásra, átformálásra, de a Garamot legfeljebb holt ággá lehetett tenni, megsemmisíteni nem…
Kocsonya. Bőr, fül, farok, csülök, köröm… ugyanakkor zöldségek és hús, amik több órán keresztül főnek lassú tűzön, gyöngyözve… Van, aki szereti, van, akit a hideg is kiráz tőle. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ez az aranyló lé egy igazi kollagénbomba, megbolondítva darált nemes pirospaprikával, lilahagymával, főtt tojással, ecettel vagy citromlével! Mellé ropogó héjú, puha belsejű kenyér.
Léván évkezdő, közösségépítő alkalom lett a „100 tányéros kocsonya” megrendezése, melyre idén január 30-án került sor.
A következő Igevers volt a mottója: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1)
Kassai Tímea lelkész a 133 Zsolt alapján tartotta meg áhítatát, mely egy zarándokzsoltár. Hangsúlyozta, nem akkor gyönyörűséges a közösség, ha sokan vannak, ha jólétben élnek, amikor minden tökéletesen a helyén van; de akkor, amikor a testvérek egyetértésben élnek, vagyis szeretetben vannak jelen. Végül Isten áldását kérte, kívánta a közösségre!
Az imádság után Kassai Gyula lelkész átvéve a szót elmondta, hogy meg kell becsülni az együtt töltött időt, az egységben töltött időt! Jó elcsendesedni, megtapasztalni Isten gondviselését, kegyelmét az együttlétben, az egységben. Elmondta, a kocsonyát nem elvitelre csomagolták haza, mivel ez az alkalom közösségépítő alkalom! Együtt szolgálni, együtt készülni, együtt étkezni. Az erő megtart, egybe tartja a közösséget is! Zárszóként megköszönte a segítőkészséget, a szolgálatot, a szeretetvendégség hozzájárulását.
Az alkalmat gazdagította énekszó is. A gitározó Gunits Árpád énekhangját kísérte szintén gitárral Duba Gábor.
Ezt követően Farkas Szilárd illuzionista szórakoztatta lenyűgöző bűvészmutatványaival az egybegyűlteket.
Végül elérkezett az est fénypontja! Immár 12. alkalommal „megkeresztelésre” került a kocsonya, melyet annak készítője, Vavrecky Márta presbiterasszony végzett el darált nemes pirospaprikával és ecettel.
Ugyanakkor gondoltak azokra is, akik kevésbé kedvelik a kocsonyát, de jelenlétük elengedhetetlen a közösség megtartásának! Felszolgálásra került a magyar konyha egyik méltán nagy büszkesége, a pörkölt is. Közben az est folyamán fogyasztható volt a lévai gyülekezet címzetes bora is, mely szintén közösségformáló erőként került az asztalra, hiszen évről-évre a gyülekezet tagjai közösen szüretelnek, amely nem csupán munka, hanem élmény is.
Közösségépítő alkalmak… Egy a mozgatórúgója, egy a cél, a kapcsolatok elmélyülnek, a bizalom épül, az együttműködés fejlődik! Ezt hivatott elérni a száz tányéros kocsonya estje a lévai református gyülekezetben, amiért Istennek legyen hála!
Mente Sándor Veronika és Mente Róbert
December a készülődés, a ragyogás, a díszítés, az ajándékozás hava. Gondolkodunk arról, hogy mi fog kerülni az ünnepi asztalra… Felsőszecsén az Úr házának fala is ünnepibe öltözött. Advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg…
Kassai Gyula, helyi lelkész hirdette az Igét ApCsel 27,9-26 alapján. „Megtapasztalni az igazi fényességet, az Ige tisztaságát, Krisztus szeretetének teljességét” –kezdte igehirdetését. Szólt jelképekről, amik kísérik életünket, hitünket. Ilyen a nemzeti lobogó, a címer is, ám most már saját gyülekezeti református zászló is ékesíti a templom falát. A szimbólumok emlékeztetnek és figyelmeztetnek bennünket. Hangsúlyozta, életünk történései mögött fel kell ismernünk Isten munkálkodását. „Örökségünket át kell adnunk az utánunk levő nemzedéknek, ez a mi feladatunk, ez a mi tisztünk.” Kiemelte hovatartozásunkat. Istenhez tartozunk, s így őrizzük identitásunkat, nemzetiségünket.
A gyülekezeti zászló mottója a köv. igevers lett: Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! Mint mondta, ez az Ige reménységet hordoz. „Nem az a boldog nép, akinek nincsenek veszteségei, hanem aki tudja, hogy a megpróbáltatások idején is van reménye, mert az Úr az ő megtartója, a mi megtartónk!” A teljesség igénye nélkül az Igeverset követően a templomról alkotott rajz került kiemelésre, mely hirdeti, hogy ez az a hely, ahol elődeink is imádkoztak. Hitvallás és öröm van ebben, Isten velünk van! A címerpajzsban ott van a pelikán is, aki önmagát feláldozva táplálja fiókáját, arra utalva, hogy Krisztusért, az Ő egyházáért, egymásért tudjunk áldozatot hozni! A lábával zászlót emelő bárány magát Jézus Krisztust szimbolizálja, aki két könyvön áll, melyek az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Ez kifejezi, hogy életünk és hitünk a Szentíráson alapul, míg maga a keresztes zászló a helvét hitvallásra utal.
Bukainé Farkas Éva tolmácsolásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse, majd a Ki vagyok én c. keresztyén ének volt hallható Bukai Évától.
Miután a gyülekezet fenállva elénekelte a Szózatot, Kassai Gyula felavatta a zászlót és megáldotta a résztvevőket.
Az imádságokat követően szeretetvendégségre került sor.
Mente Sándor Veronika és Mente Róbert
Legutóbbi hozzászólások