Isten kegyelméből – 2021. április 19-től már tarthatóak templomi istentiszteletek. Ennek feltételei a következők:- 15 m2/fő beltérben;- érvényes negatív vírusteszt vagy a két adagos beoltottságról szóló igazolás vagy a víruson való átesésről szóló három hónapon belüli orvosi igazolás;- az előbbi igazolások bármelyike alóli mentességet élveznek a 65 évenfelüliek;- FFP2-es arcmaszk viselése;- belépéskor kézfertőtlenítés. Az igazolások valamelyikének megléte becsületbeli tényként kezelendő,ugyanakkor minden, az istentiszteleten való résztvevőnél szükséges, hogynáluk legyen az igazolás; hogy ha hatósági ellenőrzés jelenne meg, akkoraz bármikor bemutatható legyen. Mindennek ismeretében az egyházközség elnökségének a felelőssége, hogyaz istentiszteleten való részvétel a fentebbi feltételek teljesülésévelvalósuljon meg.
2021. március 30 – Nehéz – mint mindig ilyen esetben – a megemlékezés. Sok lelki- és tárgyi emlék idézi a Néhait… Könnyebbít, hogy nem csak egy személy, hanem maradandó, időt és időket formáló élet földi záródásának mementója ez.
Két kép a sok közül:
Az egyiken dr. Nagy Béla a Lévai Református Egyházközség frissen alapított Egyházi Gimnáziumának udvarán életfát ültet a szimbolikusan jövendőbe hittel és reménnyel tekintő ünneplő fiatalokkal, bábáskodó álmodozókkal (és farizeusokkal). Nehezen jutott el eddig, hiszen nehéz volt elhagynia évtizedeken át hűséggel gondozott zselízi katedráját. És ekkor sem hűtlenség vagy becsvágy-vezérelte indulatnak engedve jött el, hanem AZ ÉLET FÁJÁT gondozta, mint mindig-addig is: Rendszer és rendszerek rendezett magyar oktatást megfojtani akaró törekvései ellen a tudás hatalmát hirdetve és mívelve végezte jövőképébe pesszimizmusnak helyet nem adó munkáját. Nem eljött, hanem tovább haladt. Az élet fáját mikor eltávolították nem csak a szimbólum megsemmisítése történt meg, nem csak álmok foszlottak szerte, hanem a farizeizmus győzelmével egy emberi élet elmúlás felé történő kimozdítása is megtörtént néhai igazgatónk vallomása szerint…
A második kép: egy évtizedek óta hivatását gyakorló pedagógus az imádság házában esküvel kötelezi el magát, hogy munkáját törtlenül végzi tovább, de most már Istennek és egyházának is megnevezetten hűséget fogadva alakítja a jövendőt. Ő megmaradt esküje mellett – akik ezt nem látták, azok kényszerítették arra a pályára, mely érlelte benne a gondolatot: a zavartalan és sallangoktól megszabadult, ezen lelkülettel munkálkodók mindenkori és állandó viszontlátásában szabadulhat ki a rákényszerített, de általa soha el nem fogadott helyzetből és állapotból.
Isten Vele, Isten velünk, akik fundátorok és laborátorokként az egy ügy és egy cél érdekében igazolhatóan is fáradtunk.
Nehéz diakóniai beszámolót, összegzést írni egy olyan helyzetben, amely egy esztendeje meghatározza minden percünket, bezár lakásainkba, s távol tart egymástól. Szinte minden nap szembesülünk azzal a problémával, hogy oly nagy szükség lenne a munkánkra és főképpen egymásra – s most mégsem lehet, mégsem mehetünk, ha pedig igen, teljesen más formában kell megéljük ezt a szolgálatot, mint ahogyan az elmúlt esztendőkben megszokhattuk. Istennek hála, a járványt megelőzően egyházmegyénkben élénk diakóniai szolgálat folyt – lesz tehát mihez visszatérni a vész elmúltával! Igyekszem a teljesség igénye nélkül felvillantani néhány olyan szolgálati területet, melyben sokan szolgáltunk Isten előtt – s melyeket folytatni is szeretnénk, ahogy lehet!A lévai kórházban rendszeres lelkigondozás zajlott, ugyanígy a lekéri pszichiátrián és a megye egyéb egészségügyi intézményeiben is. A kórházakon túl egyházmegyénk diakóniai elhivatottságú lelkészei ott voltak szinte minden állami és magán-öregotthonban, főképpen heti rendszerességgel, illetve igény szerint, és szükség szerint akár két nyelven is szolgálva erősítették az idős Testvéreket. Kiemelt munka folyt a sárói, a nagysallói, a zselízi, a lévai, az oroszkai otthonokban. Idős testvéreinket gyülekezeteinkben is igyekeztünk felkarolni, szép példa erre a nagyölvedi nappali foglalkoztató, vagy a zselízi gyülekezet karácsony előtti gondoskodása. Középkorúak között végzett szolgálatban kiemelkedett a lekéri pszichiátrián végzett szolgálat, illetve a nagypusztai börtönmisszió, valamint a csatai cigánymisszió. Középkorú gyülekezeti tagjaink nagy számban vettek részt minden esztendőben a Szeretethíd alkalmaiban is. A zselízi Mamikör példamutató gondoskodással hajol le évek óta a gyülekezet szegényeihez és elesettjeihez. Nagysallói asszonytestvéreink a lepramissziót támogatják, kötszerrel is. Ipolysági testvéreink is rendszeresen részt vesznek a szegények támogatásában (pl. szemüvegmisszió, Kárpátalja). Ipolyságon az iratmisszió is megjelenik a diakóniai szolgálatban. Rendszeresen részt vettünk különböző gyűjtésekben is: a Nyilas Misi programban, a Sólyom gyermekei Társulás élelmiszer és játékgyűjtésében, a kárpátaljai szegény és/vagy leprás testvérek támogatásában. Ezek a programok nagyrészt Zselíz központtal valósultak meg, mely gyülekezet szívügyének tekinti a diakónia szolgálatát.Egyházmegyénk gyermekei is sokszor részt vállaltak a segítségben, az adakozásban. Sokan közülük elől járnak a játékgyűjtésben, a Szeretethídban. A cigánygyermekek tanításában, hitre vezetésében és táboroztatásában Csata, Oroszka és Nagyölved jár elől. Sáróban és Bajkán is rendszeresen szerveznek számukra programokat. A börtönviseltek gyermekeit a nagyölvedi lelkipásztor karolja fel, rendszeresen támogatva, táboroztatva is őket. Érdemes még megemlíteni tartósan beteg testvéreink között végzett szolgálatot, melyben csaknem az összeg gyülekezet részt vesz a maga módján.És akkor térjünk most rá a 2020. esztendőre! Akik rendszeres munkát végzünk a diakónia terén, mind szembesültünk azzal, hogy február közepén egyik napról a másikra kezdett leállni egy időre sok szolgálatunk, mivel az egészségügyi intézmények bezártak előttünk. Kórházba, öregotthonokba közel egy éve nem járhatunk, telefonon tudjuk csupán tartani a kapcsolatot ott levő kedves testvéreinkkel: Sok idős testvérünket ragadott már el a járvány, mind gyülekezeti, mind intézményi szinten. Jelenleg a pszichiátrián végzett szolgálat sem működik, mivel a terület lelkészétől is búcsút kellett vennünk. Elhunyt lelkésztestvérünk családjának gyűjtést indított Egyházunk, melyben egyházmegyénk közösségei is részt vállaltak. A börtönmisszió az adott körülményekhez alkalmazkodik, a cigánymisszió Csatán rendszeres. A zselízi református bölcsőde rendszeres egészségügyi támogatásban részesül egy jószívű adakozó testvér által (egészségügyi segítség, tesztelés, maszkok, arcpajzsok formájában). Az elmúlt évben a Szeretethidat is igyekeztünk megvalósítani, időpontváltozással. Számos gyülekezet képviseltette ebben magát, hála Istennek! Az idős testvérek felé sokan szolgálnak hetente igei kiadvánnyal (ebben kiemelkedik Nagykálna, Vámosladány és Pozba). Zselízen egy asszonytestvér maszkokat készített számukra, valamint a Magyarok Kenyere akción keresztül lisztet osztottunk szét Zselíz és Sáró körzetében. Szintén a Magyarok Kenyerén keresztül a nagysallói gyülekezet támogatta a helyi és a komáromi idősek otthonát, Zselíz pedig a sárói öregotthont, az érsekkétyi Suliovit, és a csatai cigánymissziót. A zselízi is a garammikolai gyülekezet a Katolikus Charitas gyűjtésében is részt vesz. Az elmúlt esztendőben több gyülekezet kapcsolódott a komáromi karácsonyi gyűjtéshez, valamint szinten több egyházközség ajándékozta meg helyben a rászoruló testvéreket. A válsághelyzetben leginkább élelmiszeradománnyal segítettünk. Táboraink nagy részben elmaradtak, azonban a cigánymissziós és börtönmissziós táborokat sikerült megtartani. Ma már 2021-et írunk, és a járvány még nem szűnik, ez bizonyára hatással lesz idei munkánkra is. Mégis hálát adunk Istennek, hogy bármilyenek a körülmények, ahogy lehet, szolgálhatunk, akár új területeken is. Hiszünk abban, hogy aki elkezdte bennünk és általunk a jó munkát, el is végzi azt a Krisztus Jézus napjára. Legyen Övé a dicsőség!
Ezen címszó alatt leltem rá egy kis füzetecskére régi könyvek közt kutatva. Sajnos sem az írója, sem a kiadója, de még a kiadási év sincs feltüntetve lapjain. Belelapozva, megragadta figyelmemet a tartalma, melyet elsősorban az először megválasztott presbitertestvéreimnek ajánlok. A tenyérnyi füzet egyszerű, világos mondatokban tárja elénk a presbitériumok, presbiterek és a lelkészek szerepét, melyet nem szabad alábecsülni Krisztus egyházának építésében! A teljesség igénye nélkül, az általam fontosnak tartott részeket kiragadva (nem egy esetben gondolataimmal kibővítve) szeretném e fontos tisztséget megvilágítani, valamint a benne szolgálókat megerősíteni.
Krisztus kormányozza és gondozza földi egyházát. Ebből a célból felhasználja az ember szolgálatát és tisztségviselőket rendel egyházába. Erről szól Pál apostol Efézusbeliekhez írt levelében:
„És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére.” (Ef. 4:11-12)
„Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket. Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben!” (1Tessz. 5:12-13)
Már az Ótestamentum is megemlíti a „gyülekezet véneit”, azonban az Újtestamentumban már meghatározott tisztséget jelent ez a szó. Pál apostol a Szentlélek vezetésével véneket állít minden gyülekezet élére, s Tituszt is ugyanerre utasítja minden városban.
„Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.” (Tit. 1:5)
A presbiteri tisztség tehát nem a reformáció találmánya, hanem a mennybe ment Krisztus ajándéka. Minden presbiternek meggyőződése kell legyen, hogy a gyülekezet révén maga az Úr hívta erre a szolgálatra. A Szentlélek az, aki a gyülekezet jogszerű választása és a presbitérium kinevezése útján állítja a nyáj fölé.
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel. 20:28)
Presbiternek lenni nem díszállás, hanem szolgálat! Szolgálat Istennek és a gyülekezetnek. Semmiféle hasznot nem húzhat a tisztségéből. A legnagyobb dicsérete az, hogy részt vehet Isten országának építésében. Nem azért presbiter hogy valaki legyen, hanem azért, hogy valamit tegyen! Pál apostol így summázta a presbiterek feladatát:
„Legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1 Pt. 5:2-3)
A gyülekezet tagjai együttesen Krisztus teste.
„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.” (1Kor. 12:12)
A gyülekezet tagjai nem egyformák. Egyiknek ilyen adománya (talentuma) van, a másiknak olyan. Különbségek vannak, viszont ettől az Istentől kapott változatos ajándékok birtokában együtt kell szolgálniuk az urat a többi tag javára és üdvösségére.
Fontos hogy a presbiter saját magával is törődjék. Szorgalmasan kell olvasnia a Szentírást, gyakorolnia magát Isten szolgálatában. Ha nem nyújt jó példát a nyájnak, akkor saját munkáját akadályozza. Állandóan meg kell vizsgálnia magát annak tudatában, hogy mit kíván meg tőle ez a tisztség.
A büszkeség csapdáját el kell kerülni! Ezért nem jó frissen megtért embert presbiterré választani. Az ördög mindig azon mesterkedik, hogy a gyülekezet és a presbiterek jó hírnevét befeketítse.
„Nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár.” (1Tim. 3:3)
A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek.
„Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes.” (2Tim. 2:23-24)
Ugyanúgy fontosak a presbiteri látogatások a hívek otthonaiban. Pál nem csak tanított és prédikált a nyilvánosság előtt, hanem házról-házra is járt.
„Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként.” (Ap. Csel. 20:20)
A presbiternek tehát el kell menni a hívek otthonaiba. Nem azért, hogy rendőr módjára „szemlét tartson”, s azért sem, hogy házi istentiszteletet tartson, hanem inkább egyfajta baráti beszélgetéssel vigye be Krisztust a mindennapi életbe. A nehézségek, a problémák közé, a remény és kétség közé. De ugyanúgy ott kell lenni örömteli alkalomkor is, hálaadásra buzdítani testvéreinket.
Vigasztalni, bátorítani és inteni kell, ahogyan a helyzet megkívánja. A hitehagyottakat figyelmeztetni, s ha kell – szükség esetén – el kell tiltani az Úr asztalától vagy ki kell rekeszteni a gyülekezetből. Az elvilágiasodásnak és a különféle téves tanítású szektáknak ellent kell állni!
A presbiteren keresztül maga Jézus Krisztus gondozza a nyájat. Ily módon Krisztus belép népének mindennapi életébe. Akkor jön el hozzájuk amikor élnek és szenvednek, nevetnek és sírnak, beszélgetnek és énekelnek.
Különösen a „nehéz esetekben” világlik ki, hogy ki az igazi tisztségvielő, azaz kicsoda a valódi szolga! A lelkészlakot s a parókiát sem lehet kihagyni! Ott is Isten gyermekei küszködnek a maguk nehézségeivel. Lényeges az is, hogy hogyan viseli el a presbiter családja- vagy családfő a szüntelen elfoglaltságot!
A presbiter teendője Isten házának szolgájaként az egyház anyagi ügyeinek kezelése is. A szabályok betartása mellett lényeges, hogy az egyházat Krisztus Igéje kell, hogy vezesse és kormányozza.
Továbbá az is a presbiter kötelességeihez tartozik, hogy bárkit megakadályozzon a presbiteri tisztség betöltésében, ha nem törvényes elhívás szerint ölti fel a tisztséget.
Minden presbiternek jó tanácsokkal, hűen kell támogatnia lelkipásztorát szolgálatában. A hit és a lelkipásztori munka tisztaságának megőrzése érdekében semmiféle idegen tanítást nem szabad megengedni, a gyülekezetet pedig minden tekintetben építeni kell!
Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
„Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.” (ApCsel. 20:29-30)
Annak érdekében, hogy a presbiter megvédelmezhesse a gyülekezetet minden hamis tanítástól, ismernie kell az egyház hitvalló iratait: a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást.
A tisztségviselők szolgálata nem egyszemélyes ügy. A presbiter a presbitérium tagja. A lelkipásztorok és a presbiterek nem versenytársai, hanem szolgatársai (testvérei) egymásnak az Úr szolgálatában. Az egy vagy több lelkészből valamint a presbiterekből álló testület együtt felelős a gyülekezetért, az Isten házának gondozásáért és a hit tisztaságáért.
A tisztségviselők „rangjuk” tekintetében egyenlők.
„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23:11)
„Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Lk. 22:26)
A lelkipásztor nem a presbiter küldönce, de a presbiter sem a lelkipásztor segédje!
A presbiterek a terhek és feladatok egyenlő eloszlásával segítsék egymást. Meg kell állapodni a gyülekezetben végzendő munka tartalmát és módját illetőleg, s ehhez aztán mindenkinek tartani is kell magát. A presbitériumba mindenki jó szívvel működik együtt a többivel, nem húzódozva, morogva. Ha a testület nehéz döntések előtt áll, a presbiternek sem gyávaságból, sem képmutatásból nem szabad távol maradnia.
Gondoskodni kell arról, hogy a lelkipásztornak elegendő ideje és anyagi lehetősége legyen munkája jó végzéséhez. Baráti tanáccsal, útbaigazítással segítsék szolgálatát.
Ahhoz a tisztségviselőhöz, aki alázatos, tisztelettudó az egyház szolgálatában az Ige és a Szentlélek erejével telve egyszer majd Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! (Mt. 25:21)
Mindenekelőtt Istentől gazdagon megáldott új évet kívánok minden kedves lelkipásztornak, beleértve szeretteinket és gyülekezeteinket is.
A járványhelyzetre való tekintettel is szeretném a lelkésztestvéreket tájékoztatni egyházunk vezetőségének munkájáról és a megoldásra váró kérdéskörökről. Ez a megkeresés elsősorban tájékoztató szándékkal íródott, hogy mindannyian tudjunk közös dolgainkról. A püspöki hírlevelet az egyházi lelkészi vezetés és a lelkészi kar közötti kapcsolattartás eszközeként szeretnénk bevezetni. A püspöki körlevél pedig az egyház elnöksége és a gyülekezetek közötti kapcsolattartás eszközeként ahogy eddig, a továbbiakban is működni fog.
1. A járvány nagyban befolyásolja egyházunk életét. Folyamatosan követjük az állami rendelkezéseket, és egyházunk honlapján igyekszünk minél gyorsabban tájékoztatást adni a járványügyi szabályozásokról. Mindannyiunknak sok kérdése van, hisz meglehetősen akadozik az állami tájékoztatás. Más információs források nem állnak rendelkezésre, csupán azok, melyek minden állampolgárt tájékoztatnak. A Szlovák Köztársaság Közegészségügyi Hivatalát január 4-én elektronikus levélben kerestük meg az értelmezési nehézségek egyértelműsítésével kapcsolatban. A kapott információkat azonnal továbbítjuk lelkészeink irányába.
2. Bár a Zsinati Elnökség még nem tudott személyes tanácskozást tartani, de a kommunikációs eszközök segítségével folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Jelenlegi munkánk arra irányul, hogy a járvány idején hogyan tudjuk egyházunkat úgy működtetni, hogy egyházunk törvényeinek megtartása ne sérüljön. Az esperesekkel való egyeztetés után a Zsinati Elnökség mind a gyülekezetek, mind az egyházmegyék működtetésével kapcsolatosan javaslatokat tesz. Célunk annak az áthidalása, hogy közösségeink kényszerhelyzetbe kerüljenek az egyházi törvényeink által előírt határidők miatt.
3. Folytatjuk a honlapunkra felteendő áhítatok és a Pátria rádió által közvetített istentiszteletek felvételeinek készítését. Köszönöm a lelkészek és a felvételt készítők szolgálatát.
4. Folytatjuk a népszámlálási kampányunkat előkészítő munkát. Reménység szerint hamarosan elkészülnek a szórólapok és a videók, melyeket elektronikus úton a közösségi médiában is terjeszteni tudunk. Terveink szerint a Facebookon fizetett hirdetésekben is fogunk kampányt folytatni. A népszámlálási kampány minél hatékonyabb megvalósításában kérjük a lelkipásztorok segítségét és együttműködését a szórólapok terjesztésében, az istentiszteleti hirdetésekben (online vagy hagyományos formában). Ne fáradjunk bele a megosztásokba! Tartsuk mindannyian feladatunknak azt, hogy minél több embert el tudjunk érni!
5. A koronavírus-járvány miatt a Püspöki Hivatal átvétele a korábban tervezett 2021. január 5-ei időpontban nem valósulhat meg. Keressük a megoldását annak, hogy a hivatal átvétele egymás egészségének veszélyeztetés nélkül minél előbb megvalósuljon.
6. Bár hivatalosan döntés még nem született személyi kérdésekről, de a munka az előző választási ciklusban a vezetést segítő munkatársakkal folyik tovább. Ez mind a rimaszombati, mind a komáromi munkatársakat jelenti. Kérdések és ügyintézés esetén bizalommal forduljanak a munkatársakhoz! Legyünk megértőek, hisz a kijárási tilalom és egyéb szabályozás nehezíti a munkánkat.
Imádkozzunk a betegek gyógyulásáért! Bízzunk Isten gondviselésében, és vigyázzunk egymásra!
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyetemes Választási Bizottsága 2020. december 9-én tartott ülésén összeszámolta az általános tisztújítás szavazatait, és a következő eredményt állapította meg:
Az egyetemes egyházi tisztségekre megválasztott jelöltek:
A választás elleni jogorvoslati lehetőség: A választás ellen legkésőbb az eredmény kihirdetését követő 15 napon belül panaszt lehet emelni a 1/2018-as választási törvény 44.§-a és 46.§-a értelmében a Választási Bizottság elnökéhez. (Közzététel dátuma: 2020. december 9.)
Legutóbbi hozzászólások