December a készülődés, a ragyogás, a díszítés, az ajándékozás hava. Gondolkodunk arról, hogy mi fog kerülni az ünnepi asztalra… Felsőszecsén az Úr házának fala is ünnepibe öltözött. Advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg…
Kassai Gyula, helyi lelkész hirdette az Igét ApCsel 27,9-26 alapján. „Megtapasztalni az igazi fényességet, az Ige tisztaságát, Krisztus szeretetének teljességét” –kezdte igehirdetését. Szólt jelképekről, amik kísérik életünket, hitünket. Ilyen a nemzeti lobogó, a címer is, ám most már saját gyülekezeti református zászló is ékesíti a templom falát. A szimbólumok emlékeztetnek és figyelmeztetnek bennünket. Hangsúlyozta, életünk történései mögött fel kell ismernünk Isten munkálkodását. „Örökségünket át kell adnunk az utánunk levő nemzedéknek, ez a mi feladatunk, ez a mi tisztünk.” Kiemelte hovatartozásunkat. Istenhez tartozunk, s így őrizzük identitásunkat, nemzetiségünket.
A gyülekezeti zászló mottója a köv. igevers lett: Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! Mint mondta, ez az Ige reménységet hordoz. „Nem az a boldog nép, akinek nincsenek veszteségei, hanem aki tudja, hogy a megpróbáltatások idején is van reménye, mert az Úr az ő megtartója, a mi megtartónk!” A teljesség igénye nélkül az Igeverset követően a templomról alkotott rajz került kiemelésre, mely hirdeti, hogy ez az a hely, ahol elődeink is imádkoztak. Hitvallás és öröm van ebben, Isten velünk van! A címerpajzsban ott van a pelikán is, aki önmagát feláldozva táplálja fiókáját, arra utalva, hogy Krisztusért, az Ő egyházáért, egymásért tudjunk áldozatot hozni! A lábával zászlót emelő bárány magát Jézus Krisztust szimbolizálja, aki két könyvön áll, melyek az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Ez kifejezi, hogy életünk és hitünk a Szentíráson alapul, míg maga a keresztes zászló a helvét hitvallásra utal.
Bukainé Farkas Éva tolmácsolásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse, majd a Ki vagyok én c. keresztyén ének volt hallható Bukai Évától.
Miután a gyülekezet fenállva elénekelte a Szózatot, Kassai Gyula felavatta a zászlót és megáldotta a résztvevőket.
Az imádságokat követően szeretetvendégségre került sor.
2025. október 26-án került sor a Nagyodi Református Egyházközségben a Barsi Református Egyházmegye őszi közgyűlésének megtartására-. Ezen alkalommal avatták fel a gyülekezeti házat, valamint az előtte felállított kopjafát. Beszédet mondott Pásztori Attila helybéli lp. – Isten áldását kérte és tolmácsolta a lelkész és az egyházmegye esperese Révész Tibor személyében. A gyülekezet is kérte Istenünk áldását nemzeti imánk által. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult közmegelégedésre.
2025. május 29-én, áldozócsütörtökön beiktatták Révész Csilla lelkipásztort a Zselízi-Sárói Társegyházközség másodlelkészi tisztségébe. Immár több mint két évtizede szolgál a Garam menti gyülekezetekben, Zselyzen, Sárón, Garammikolán, Szódón.
A hálaadói istentiszteleten Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az Igét Lk 24,50-53 alapján. Hangsúlyozta, kétszeresen is ünnepelnek az egybegyűltek, az egyik oldalon ott van az egymásra talált szolgálat jele, a beiktatás, a másik oldalon Jézus mennybemenetelének ünnepe van. Kiemelte, az ember rácsodálkozik az Isten hatalmára, a kegyelemre, mely Krisztusban jött el hozzánk. Nyomatékosította, milyen fontos Isten áldása, és az, hogy az ember magasztalja Istent!
Az igehirdetést követően a barsi egyházmegye esperese, Révész Tibor beiktatta a megválasztott lelkésznőt s hivatalosan átadta a templom kulcsait és a gyülekezetek bélyegzőit. A beiktatott lelkésznőtől kérte, hogy hűséggel, Isten iránti szeretetből, imádságos szívvel végezze szolgálatát.
A palástos lelkészek igei áldással köszöntötték a beiktatott lelkészt.
Révész Csilla szószéki szolgálatát a Róm 11, 17-18 igeszakaszra építette fel. Igehirdetésében visszatekintett a gyökerekre, hogy honnan érkezett ebbe a térségbe. A front átvonulása és a kitelepítés megbélyegezte a térséget. Elhangzott, lélekszámban erősen megfogyatkozó, ám erős hitű reformátusság van jelen, kik Istenben erősödnek, s a gyökereket Isten táplálja.
Az igehirdetés után a zselízi Franz Schubert vegyeskartól a 42. zsoltár feldolgozása volt hallható. Majd a gyülekezetek gondnokai köszöntötték a beiktatott lelkésznőt, valamint elhangzott Reményik Sándor Akarom c. verse. A köszöntések sorát a Tégy Uram engem áldássá c. ének zárta.
A himnusz eléneklése után a gyülekezet az ároni áldást fogadhatta a beiktatott lelkésztől, majd szeretetvendégségre került sor a sárói József Ház udvarán.
2025. 3. 30-án Pozbán megkülönböztetett alkalomra hívogattak a harangok. A gyülekezet megemlékezett a 2. világháború végén a Pozbán átvonuló frontra.
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban.” (Zsolt 27,13-14) -köszöntötte Dukon András, helyi lelkész a gyülekezetet.
Az Igét az aznapra kijelölt igeszakasz (Lk 20,1-8) alapján hirdette.
Jézus kiűzi az árusokat az imádság házából, s ez megbotránkoztat némelyeket. Az imádság háza mintegy piacként funkcionált. Jézus hirdette az Igét, tanította a népet, megmutatta, az Igéről szól az istentisztelet. Tanítása Istenre mutat. Felvetődött a kérdés, milyen hatalommal teszi mindezt! A főpapok, írástudók és vének számon kérik Jézust, milyen jogon tette mindezt! A kérdésre kérdéssel válaszol Jézus, ami némi eligazítást ad. Ő Keresztelő Jánosra mutat. E világban kétféli hatalom létezik, világi és mennyei. Emberektől való hatalom és Isten által felruházott hatalom. Ez a kettő nagyon sokszor egymásnak feszül, sokszor egymással ellentétben van. Kiemelte, a front átvonulásának 80. évfordulójára emlékezve a gyülekezeti jegyzőkönyv egy rövid megjegyzést tesz 1945. március 27-ével kapcsolatban. Az akkori lelkész leírja, hogy aznap az ellenséges csapatok megszállták községünket. A mai állami keretek között ezt felszabadításnak veszik. Más és más hatalom, más és más igazság. Jézus az isteni hatalomra hívja fel figyelmünket, annak a fontosságára! Vegyük komolyan Isten hatalmát, az Ő országát! Isten velünk van, s nagy kérdése életünknek, hogy látjuk-e Isten jelenlétét a mi életünkben és mások életében! „Az Isten hatalma, szeretete és kegyelme legyen mivelünk örökkön-örökké!” –záródott az igehirdetés.
„Nem mentek ők el, hiszen a szívünkben élnek. Hiába múltak el a hosszú évek.” – kezdte a lelkész a hirdetéseket, jelezvén, hogy 3.27-én emlékharangok szóltak meg Sallai Gábor veterán szakaszvezető tragikus halálának 80. évfordulójára, akit a több évi szerencsés frontszolgálat után 1945. 3. 27-én a saját udvarán érte a halálos gránátszilánk. Ugyanakkor a pozbai egyházközség is emlékezett minden hősi halottjára, akit akár a településen, akár a messzi távolban adta életét családjáért, hazájáért, a haza védelméért a 2. világháborúban. A lelkész Isten vigasztaló szavát a 27. zsoltár 7-10 verseivel tolmácsolta.
Az istentisztelet végén az emlékező gyülekezet kivonult a község parkjában található világháborúban elhunyt hősök emlékművéhez.
Az emlékműnél a lelkész kifejezte háláját, hogy közösen lehet emlékezni a 2. világháború végén itt átvonuló frontra, melynek immár 80 esztendeje.
A hívek végtisztességként a 90. zsoltár első versét énekelte.
A világháborúban elhunyt hősök emlékére Mente Róbert, a pozbai gyülekezet gondnoka elszavalta A magyar hősök emlékünnepén c. verset Vágány Józseftől.
Miután mind a gyülekezet, mind a gyülekezet megjelent tagjai elhelyezték az emlékműnél a megemlékezés koszorúit és virágait, az út tovább folytatódott a temetőkert csendjébe.
Megállva Vadasi Béla, Pozbán elhunyt magyar honvéd sírjánál, a helyi lelkész a 90. zsoltárból olvasott fel (3-13).
Az emlékező sereg a 90. zsoltár 2. versét elénekelte, majd elhangzott az Apostoli Hitvallás.
Az ároni áldás elhangzása után végül Vadasi Béla sírjára elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.
Legutóbbi hozzászólások