Kocsonya. Bőr, fül, farok, csülök, köröm… ugyanakkor zöldségek és hús, amik több órán keresztül főnek lassú tűzön, gyöngyözve… Van, aki szereti, van, akit a hideg is kiráz tőle. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ez az aranyló lé egy igazi kollagénbomba, megbolondítva darált nemes pirospaprikával, lilahagymával, főtt tojással, ecettel vagy citromlével! Mellé ropogó héjú, puha belsejű kenyér.
Léván évkezdő, közösségépítő alkalom lett a „100 tányéros kocsonya” megrendezése, melyre idén január 30-án került sor.
A következő Igevers volt a mottója: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1)
Kassai Tímea lelkész a 133 Zsolt alapján tartotta meg áhítatát, mely egy zarándokzsoltár. Hangsúlyozta, nem akkor gyönyörűséges a közösség, ha sokan vannak, ha jólétben élnek, amikor minden tökéletesen a helyén van; de akkor, amikor a testvérek egyetértésben élnek, vagyis szeretetben vannak jelen. Végül Isten áldását kérte, kívánta a közösségre!
Az imádság után Kassai Gyula lelkész átvéve a szót elmondta, hogy meg kell becsülni az együtt töltött időt, az egységben töltött időt! Jó elcsendesedni, megtapasztalni Isten gondviselését, kegyelmét az együttlétben, az egységben. Elmondta, a kocsonyát nem elvitelre csomagolták haza, mivel ez az alkalom közösségépítő alkalom! Együtt szolgálni, együtt készülni, együtt étkezni. Az erő megtart, egybe tartja a közösséget is! Zárszóként megköszönte a segítőkészséget, a szolgálatot, a szeretetvendégség hozzájárulását.
Az alkalmat gazdagította énekszó is. A gitározó Gunits Árpád énekhangját kísérte szintén gitárral Duba Gábor.
Ezt követően Farkas Szilárd illuzionista szórakoztatta lenyűgöző bűvészmutatványaival az egybegyűlteket.
Végül elérkezett az est fénypontja! Immár 12. alkalommal „megkeresztelésre” került a kocsonya, melyet annak készítője, Vavrecky Márta presbiterasszony végzett el darált nemes pirospaprikával és ecettel.
Ugyanakkor gondoltak azokra is, akik kevésbé kedvelik a kocsonyát, de jelenlétük elengedhetetlen a közösség megtartásának! Felszolgálásra került a magyar konyha egyik méltán nagy büszkesége, a pörkölt is. Közben az est folyamán fogyasztható volt a lévai gyülekezet címzetes bora is, mely szintén közösségformáló erőként került az asztalra, hiszen évről-évre a gyülekezet tagjai közösen szüretelnek, amely nem csupán munka, hanem élmény is.
Közösségépítő alkalmak… Egy a mozgatórúgója, egy a cél, a kapcsolatok elmélyülnek, a bizalom épül, az együttműködés fejlődik! Ezt hivatott elérni a száz tányéros kocsonya estje a lévai református gyülekezetben, amiért Istennek legyen hála!
December a készülődés, a ragyogás, a díszítés, az ajándékozás hava. Gondolkodunk arról, hogy mi fog kerülni az ünnepi asztalra… Felsőszecsén az Úr házának fala is ünnepibe öltözött. Advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg…
Kassai Gyula, helyi lelkész hirdette az Igét ApCsel 27,9-26 alapján. „Megtapasztalni az igazi fényességet, az Ige tisztaságát, Krisztus szeretetének teljességét” –kezdte igehirdetését. Szólt jelképekről, amik kísérik életünket, hitünket. Ilyen a nemzeti lobogó, a címer is, ám most már saját gyülekezeti református zászló is ékesíti a templom falát. A szimbólumok emlékeztetnek és figyelmeztetnek bennünket. Hangsúlyozta, életünk történései mögött fel kell ismernünk Isten munkálkodását. „Örökségünket át kell adnunk az utánunk levő nemzedéknek, ez a mi feladatunk, ez a mi tisztünk.” Kiemelte hovatartozásunkat. Istenhez tartozunk, s így őrizzük identitásunkat, nemzetiségünket.
A gyülekezeti zászló mottója a köv. igevers lett: Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! Mint mondta, ez az Ige reménységet hordoz. „Nem az a boldog nép, akinek nincsenek veszteségei, hanem aki tudja, hogy a megpróbáltatások idején is van reménye, mert az Úr az ő megtartója, a mi megtartónk!” A teljesség igénye nélkül az Igeverset követően a templomról alkotott rajz került kiemelésre, mely hirdeti, hogy ez az a hely, ahol elődeink is imádkoztak. Hitvallás és öröm van ebben, Isten velünk van! A címerpajzsban ott van a pelikán is, aki önmagát feláldozva táplálja fiókáját, arra utalva, hogy Krisztusért, az Ő egyházáért, egymásért tudjunk áldozatot hozni! A lábával zászlót emelő bárány magát Jézus Krisztust szimbolizálja, aki két könyvön áll, melyek az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Ez kifejezi, hogy életünk és hitünk a Szentíráson alapul, míg maga a keresztes zászló a helvét hitvallásra utal.
Bukainé Farkas Éva tolmácsolásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse, majd a Ki vagyok én c. keresztyén ének volt hallható Bukai Évától.
Miután a gyülekezet fenállva elénekelte a Szózatot, Kassai Gyula felavatta a zászlót és megáldotta a résztvevőket.
Az imádságokat követően szeretetvendégségre került sor.
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Péld 11,25
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A Zsinati Tanács ZST-11/2025-ös számú határozata értelmében szeretnénk segítségkéréssel fordulni Egyházunk Egyházközségei felé!
A Barsváradi Református Gyülekezet 2023-ban úgy döntött, hogy lesz parókiája és lelkészi hivatala. Évtizedekig a mindenkori lelkész beszolgálja a nevezett gyülekezetet, ezért nincs lelkészlaka. A felújítás és átalakítás alatt álló épület egyaránt szolgálna lelkészi hivatalként és szolgálati lakásként.
Az egykori református elemi iskola épülete van átalakítás alatt. Az épület falai újra lett vakolva. A villanyhálózat újra lett vezetve. Az osztálytermek magas belvilággal rendelkeztek, ami gipszkartonnal le lett süllyesztve. Be lett szerelve a központi fűtés, valamint a vízrendszer befejezése is megtörtént.
A gyülekezet Isten kegyelméből már korábban elkezdte az épület felújítását. Így megújult a teljes tetőszerkezet, a zárónyílások ki lettek cserélve, külső fala be lett pucolva.
Önerőből sajnos nem tudjuk tovább folytatni és befejezni az építkezést. Szükséges a festés, a talaj burkolása, a csempézés, a konyha és a fürdőszoba berendezése, villámhárító szerelése…
Ezért tisztelettel és szeretettel fordulunk a Kedves Testvérekhez, Gyülekezetekhez, hogy ha indíttatást éreznek támogatni munkánkat, ezt megtehetik a fejlécben feltüntetett számlaszámra vagy elküldhetik a postai címünkre. Kérjük, adataikat a megjegyzésben tüntessék fel (név, lakcím), hogy meg tudjuk köszönni támogatásukat.
Hisszük, hogy összefogással, a Testvérek adományaival sikerülhet gyülekezetünknek is, hogy lehessen lelkészi hivatala és parókiája, amely által biztosíthatja a gyülekezeti élet zavartalan szolgálatát.
Gyülekezetükre, szolgálatukra Isten áldását kérve:
2025. május 29-én, áldozócsütörtökön beiktatták Révész Csilla lelkipásztort a Zselízi-Sárói Társegyházközség másodlelkészi tisztségébe. Immár több mint két évtizede szolgál a Garam menti gyülekezetekben, Zselyzen, Sárón, Garammikolán, Szódón.
A hálaadói istentiszteleten Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az Igét Lk 24,50-53 alapján. Hangsúlyozta, kétszeresen is ünnepelnek az egybegyűltek, az egyik oldalon ott van az egymásra talált szolgálat jele, a beiktatás, a másik oldalon Jézus mennybemenetelének ünnepe van. Kiemelte, az ember rácsodálkozik az Isten hatalmára, a kegyelemre, mely Krisztusban jött el hozzánk. Nyomatékosította, milyen fontos Isten áldása, és az, hogy az ember magasztalja Istent!
Az igehirdetést követően a barsi egyházmegye esperese, Révész Tibor beiktatta a megválasztott lelkésznőt s hivatalosan átadta a templom kulcsait és a gyülekezetek bélyegzőit. A beiktatott lelkésznőtől kérte, hogy hűséggel, Isten iránti szeretetből, imádságos szívvel végezze szolgálatát.
A palástos lelkészek igei áldással köszöntötték a beiktatott lelkészt.
Révész Csilla szószéki szolgálatát a Róm 11, 17-18 igeszakaszra építette fel. Igehirdetésében visszatekintett a gyökerekre, hogy honnan érkezett ebbe a térségbe. A front átvonulása és a kitelepítés megbélyegezte a térséget. Elhangzott, lélekszámban erősen megfogyatkozó, ám erős hitű reformátusság van jelen, kik Istenben erősödnek, s a gyökereket Isten táplálja.
Az igehirdetés után a zselízi Franz Schubert vegyeskartól a 42. zsoltár feldolgozása volt hallható. Majd a gyülekezetek gondnokai köszöntötték a beiktatott lelkésznőt, valamint elhangzott Reményik Sándor Akarom c. verse. A köszöntések sorát a Tégy Uram engem áldássá c. ének zárta.
A himnusz eléneklése után a gyülekezet az ároni áldást fogadhatta a beiktatott lelkésztől, majd szeretetvendégségre került sor a sárói József Ház udvarán.
2025. 3. 30-án Pozbán megkülönböztetett alkalomra hívogattak a harangok. A gyülekezet megemlékezett a 2. világháború végén a Pozbán átvonuló frontra.
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban.” (Zsolt 27,13-14) -köszöntötte Dukon András, helyi lelkész a gyülekezetet.
Az Igét az aznapra kijelölt igeszakasz (Lk 20,1-8) alapján hirdette.
Jézus kiűzi az árusokat az imádság házából, s ez megbotránkoztat némelyeket. Az imádság háza mintegy piacként funkcionált. Jézus hirdette az Igét, tanította a népet, megmutatta, az Igéről szól az istentisztelet. Tanítása Istenre mutat. Felvetődött a kérdés, milyen hatalommal teszi mindezt! A főpapok, írástudók és vének számon kérik Jézust, milyen jogon tette mindezt! A kérdésre kérdéssel válaszol Jézus, ami némi eligazítást ad. Ő Keresztelő Jánosra mutat. E világban kétféli hatalom létezik, világi és mennyei. Emberektől való hatalom és Isten által felruházott hatalom. Ez a kettő nagyon sokszor egymásnak feszül, sokszor egymással ellentétben van. Kiemelte, a front átvonulásának 80. évfordulójára emlékezve a gyülekezeti jegyzőkönyv egy rövid megjegyzést tesz 1945. március 27-ével kapcsolatban. Az akkori lelkész leírja, hogy aznap az ellenséges csapatok megszállták községünket. A mai állami keretek között ezt felszabadításnak veszik. Más és más hatalom, más és más igazság. Jézus az isteni hatalomra hívja fel figyelmünket, annak a fontosságára! Vegyük komolyan Isten hatalmát, az Ő országát! Isten velünk van, s nagy kérdése életünknek, hogy látjuk-e Isten jelenlétét a mi életünkben és mások életében! „Az Isten hatalma, szeretete és kegyelme legyen mivelünk örökkön-örökké!” –záródott az igehirdetés.
„Nem mentek ők el, hiszen a szívünkben élnek. Hiába múltak el a hosszú évek.” – kezdte a lelkész a hirdetéseket, jelezvén, hogy 3.27-én emlékharangok szóltak meg Sallai Gábor veterán szakaszvezető tragikus halálának 80. évfordulójára, akit a több évi szerencsés frontszolgálat után 1945. 3. 27-én a saját udvarán érte a halálos gránátszilánk. Ugyanakkor a pozbai egyházközség is emlékezett minden hősi halottjára, akit akár a településen, akár a messzi távolban adta életét családjáért, hazájáért, a haza védelméért a 2. világháborúban. A lelkész Isten vigasztaló szavát a 27. zsoltár 7-10 verseivel tolmácsolta.
Az istentisztelet végén az emlékező gyülekezet kivonult a község parkjában található világháborúban elhunyt hősök emlékművéhez.
Az emlékműnél a lelkész kifejezte háláját, hogy közösen lehet emlékezni a 2. világháború végén itt átvonuló frontra, melynek immár 80 esztendeje.
A hívek végtisztességként a 90. zsoltár első versét énekelte.
A világháborúban elhunyt hősök emlékére Mente Róbert, a pozbai gyülekezet gondnoka elszavalta A magyar hősök emlékünnepén c. verset Vágány Józseftől.
Miután mind a gyülekezet, mind a gyülekezet megjelent tagjai elhelyezték az emlékműnél a megemlékezés koszorúit és virágait, az út tovább folytatódott a temetőkert csendjébe.
Megállva Vadasi Béla, Pozbán elhunyt magyar honvéd sírjánál, a helyi lelkész a 90. zsoltárból olvasott fel (3-13).
Az emlékező sereg a 90. zsoltár 2. versét elénekelte, majd elhangzott az Apostoli Hitvallás.
Az ároni áldás elhangzása után végül Vadasi Béla sírjára elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.
Legutóbbi hozzászólások