Egyenlőség, szabadság, testvériség, vagy halál -hangzott 1789-ben a francia forradalom jelmondata, mely rányomta bélyegét egész Európára.
1848-ra ez a szellemiség elérte Magyarországot is. Március idusán a Pilvax kávéházban Petőfi Sándor Nemzeti dala elindította a szabadságharcot. Immár 178 éve emlékezünk mellkasra kitűzött kokárdával, ünnepi műsorral a forradalmat megelőző elnyomásra, a felkelésre, a bátorságra, a nemzettudattal rendelkező, hazaszerető, önfeláldozó népre. A világ minden táján élő magyar ember megemlékezik az 1848/’49-es magyar szabadságharcra, melyet az akkori elkötelezett nép elsősorban utódaikért, értünk vívtak!
Nem volt ez másként Barsváradon sem. 2026. március 15-én megemlékezésre hívtak a templom harangjai! Emlékeztünk mindazokra a hősökre, akik harcoltak az egyenlőségért, a szabadságért, a testvériségért, a magyar nyelvért, az anyanyelvért!
A Mente házaspár az istentiszteleten résztvevőket nemcsak megajándékozta kokárdákkal, de feltűzték a szív fölé.
Mente Sándor Veronika barsváradi lelkész igehirdetésében rámutatott arra, hogy a fent említett eszmék fontos értékek, ám a mai kor embere nem tudja kellő képpen megbecsülni. Hangsúlyozta, a mi Urunk rendelkezett nemzettudattal. Amikor a kánaáni asszony azzal a szándékkal keresi fel Jézust, hogy gyógyítsa meg a lányát, az Úr válasza egyértelmű: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” (Mt 15,24) A Szentírásban egyértelműen tudhatjuk azt is, hogy Jézus mennyire szerette hazáját, hiszen amikor meglátta Jeruzsálemet, megsiratta és felsóhajtva közölte, bárcsak felismerte volna a békességre vezető utat. (vö. Lk 19,41-42) A testvériség jegyében hangsúlyozva volt a Biblia egyik legismertebb igeverse, mely az élet feláldozásáról szól, s mely a szeretet legmagasabb fokú bizonyítékát adja, mely szerint „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)
Az igehirdetést követően Mente Róbert elszavalta Sajó Sándortól a Magyarnak lenni c. költeményét, melyet itt, a nyelvhatáron megkönnyezve fogadtunk, hiszen egyre inkább háttérbe szorul az anya-nyelv átadása…
Az emlékező gyülekezet az istentisztelet végén elénekelte a Nemzeti imádságot, a Himnuszt.
Kocsonya. Bőr, fül, farok, csülök, köröm… ugyanakkor zöldségek és hús, amik több órán keresztül főnek lassú tűzön, gyöngyözve… Van, aki szereti, van, akit a hideg is kiráz tőle. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ez az aranyló lé egy igazi kollagénbomba, megbolondítva darált nemes pirospaprikával, lilahagymával, főtt tojással, ecettel vagy citromlével! Mellé ropogó héjú, puha belsejű kenyér.
Léván évkezdő, közösségépítő alkalom lett a „100 tányéros kocsonya” megrendezése, melyre idén január 30-án került sor.
A következő Igevers volt a mottója: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1)
Kassai Tímea lelkész a 133 Zsolt alapján tartotta meg áhítatát, mely egy zarándokzsoltár. Hangsúlyozta, nem akkor gyönyörűséges a közösség, ha sokan vannak, ha jólétben élnek, amikor minden tökéletesen a helyén van; de akkor, amikor a testvérek egyetértésben élnek, vagyis szeretetben vannak jelen. Végül Isten áldását kérte, kívánta a közösségre!
Az imádság után Kassai Gyula lelkész átvéve a szót elmondta, hogy meg kell becsülni az együtt töltött időt, az egységben töltött időt! Jó elcsendesedni, megtapasztalni Isten gondviselését, kegyelmét az együttlétben, az egységben. Elmondta, a kocsonyát nem elvitelre csomagolták haza, mivel ez az alkalom közösségépítő alkalom! Együtt szolgálni, együtt készülni, együtt étkezni. Az erő megtart, egybe tartja a közösséget is! Zárszóként megköszönte a segítőkészséget, a szolgálatot, a szeretetvendégség hozzájárulását.
Az alkalmat gazdagította énekszó is. A gitározó Gunits Árpád énekhangját kísérte szintén gitárral Duba Gábor.
Ezt követően Farkas Szilárd illuzionista szórakoztatta lenyűgöző bűvészmutatványaival az egybegyűlteket.
Végül elérkezett az est fénypontja! Immár 12. alkalommal „megkeresztelésre” került a kocsonya, melyet annak készítője, Vavrecky Márta presbiterasszony végzett el darált nemes pirospaprikával és ecettel.
Ugyanakkor gondoltak azokra is, akik kevésbé kedvelik a kocsonyát, de jelenlétük elengedhetetlen a közösség megtartásának! Felszolgálásra került a magyar konyha egyik méltán nagy büszkesége, a pörkölt is. Közben az est folyamán fogyasztható volt a lévai gyülekezet címzetes bora is, mely szintén közösségformáló erőként került az asztalra, hiszen évről-évre a gyülekezet tagjai közösen szüretelnek, amely nem csupán munka, hanem élmény is.
Közösségépítő alkalmak… Egy a mozgatórúgója, egy a cél, a kapcsolatok elmélyülnek, a bizalom épül, az együttműködés fejlődik! Ezt hivatott elérni a száz tányéros kocsonya estje a lévai református gyülekezetben, amiért Istennek legyen hála!
December a készülődés, a ragyogás, a díszítés, az ajándékozás hava. Gondolkodunk arról, hogy mi fog kerülni az ünnepi asztalra… Felsőszecsén az Úr házának fala is ünnepibe öltözött. Advent 4. vasárnapján zászlószentelésre került sor. Ünnepi istentiszteletre hívogattak a harangok, amit nagy készülődés előzött meg…
Kassai Gyula, helyi lelkész hirdette az Igét ApCsel 27,9-26 alapján. „Megtapasztalni az igazi fényességet, az Ige tisztaságát, Krisztus szeretetének teljességét” –kezdte igehirdetését. Szólt jelképekről, amik kísérik életünket, hitünket. Ilyen a nemzeti lobogó, a címer is, ám most már saját gyülekezeti református zászló is ékesíti a templom falát. A szimbólumok emlékeztetnek és figyelmeztetnek bennünket. Hangsúlyozta, életünk történései mögött fel kell ismernünk Isten munkálkodását. „Örökségünket át kell adnunk az utánunk levő nemzedéknek, ez a mi feladatunk, ez a mi tisztünk.” Kiemelte hovatartozásunkat. Istenhez tartozunk, s így őrizzük identitásunkat, nemzetiségünket.
A gyülekezeti zászló mottója a köv. igevers lett: Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! Mint mondta, ez az Ige reménységet hordoz. „Nem az a boldog nép, akinek nincsenek veszteségei, hanem aki tudja, hogy a megpróbáltatások idején is van reménye, mert az Úr az ő megtartója, a mi megtartónk!” A teljesség igénye nélkül az Igeverset követően a templomról alkotott rajz került kiemelésre, mely hirdeti, hogy ez az a hely, ahol elődeink is imádkoztak. Hitvallás és öröm van ebben, Isten velünk van! A címerpajzsban ott van a pelikán is, aki önmagát feláldozva táplálja fiókáját, arra utalva, hogy Krisztusért, az Ő egyházáért, egymásért tudjunk áldozatot hozni! A lábával zászlót emelő bárány magát Jézus Krisztust szimbolizálja, aki két könyvön áll, melyek az Ó- és az Újszövetséget jelképezik. Ez kifejezi, hogy életünk és hitünk a Szentíráson alapul, míg maga a keresztes zászló a helvét hitvallásra utal.
Bukainé Farkas Éva tolmácsolásában elhangzott Wass Albert A láthatatlan lobogó című verse, majd a Ki vagyok én c. keresztyén ének volt hallható Bukai Évától.
Miután a gyülekezet fenállva elénekelte a Szózatot, Kassai Gyula felavatta a zászlót és megáldotta a résztvevőket.
Az imádságokat követően szeretetvendégségre került sor.
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” Péld 11,25
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A Zsinati Tanács ZST-11/2025-ös számú határozata értelmében szeretnénk segítségkéréssel fordulni Egyházunk Egyházközségei felé!
A Barsváradi Református Gyülekezet 2023-ban úgy döntött, hogy lesz parókiája és lelkészi hivatala. Évtizedekig a mindenkori lelkész beszolgálja a nevezett gyülekezetet, ezért nincs lelkészlaka. A felújítás és átalakítás alatt álló épület egyaránt szolgálna lelkészi hivatalként és szolgálati lakásként.
Az egykori református elemi iskola épülete van átalakítás alatt. Az épület falai újra lett vakolva. A villanyhálózat újra lett vezetve. Az osztálytermek magas belvilággal rendelkeztek, ami gipszkartonnal le lett süllyesztve. Be lett szerelve a központi fűtés, valamint a vízrendszer befejezése is megtörtént.
A gyülekezet Isten kegyelméből már korábban elkezdte az épület felújítását. Így megújult a teljes tetőszerkezet, a zárónyílások ki lettek cserélve, külső fala be lett pucolva.
Önerőből sajnos nem tudjuk tovább folytatni és befejezni az építkezést. Szükséges a festés, a talaj burkolása, a csempézés, a konyha és a fürdőszoba berendezése, villámhárító szerelése…
Ezért tisztelettel és szeretettel fordulunk a Kedves Testvérekhez, Gyülekezetekhez, hogy ha indíttatást éreznek támogatni munkánkat, ezt megtehetik a fejlécben feltüntetett számlaszámra vagy elküldhetik a postai címünkre. Kérjük, adataikat a megjegyzésben tüntessék fel (név, lakcím), hogy meg tudjuk köszönni támogatásukat.
Hisszük, hogy összefogással, a Testvérek adományaival sikerülhet gyülekezetünknek is, hogy lehessen lelkészi hivatala és parókiája, amely által biztosíthatja a gyülekezeti élet zavartalan szolgálatát.
Gyülekezetükre, szolgálatukra Isten áldását kérve:
2025. május 29-én, áldozócsütörtökön beiktatták Révész Csilla lelkipásztort a Zselízi-Sárói Társegyházközség másodlelkészi tisztségébe. Immár több mint két évtizede szolgál a Garam menti gyülekezetekben, Zselyzen, Sárón, Garammikolán, Szódón.
A hálaadói istentiszteleten Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az Igét Lk 24,50-53 alapján. Hangsúlyozta, kétszeresen is ünnepelnek az egybegyűltek, az egyik oldalon ott van az egymásra talált szolgálat jele, a beiktatás, a másik oldalon Jézus mennybemenetelének ünnepe van. Kiemelte, az ember rácsodálkozik az Isten hatalmára, a kegyelemre, mely Krisztusban jött el hozzánk. Nyomatékosította, milyen fontos Isten áldása, és az, hogy az ember magasztalja Istent!
Az igehirdetést követően a barsi egyházmegye esperese, Révész Tibor beiktatta a megválasztott lelkésznőt s hivatalosan átadta a templom kulcsait és a gyülekezetek bélyegzőit. A beiktatott lelkésznőtől kérte, hogy hűséggel, Isten iránti szeretetből, imádságos szívvel végezze szolgálatát.
A palástos lelkészek igei áldással köszöntötték a beiktatott lelkészt.
Révész Csilla szószéki szolgálatát a Róm 11, 17-18 igeszakaszra építette fel. Igehirdetésében visszatekintett a gyökerekre, hogy honnan érkezett ebbe a térségbe. A front átvonulása és a kitelepítés megbélyegezte a térséget. Elhangzott, lélekszámban erősen megfogyatkozó, ám erős hitű reformátusság van jelen, kik Istenben erősödnek, s a gyökereket Isten táplálja.
Az igehirdetés után a zselízi Franz Schubert vegyeskartól a 42. zsoltár feldolgozása volt hallható. Majd a gyülekezetek gondnokai köszöntötték a beiktatott lelkésznőt, valamint elhangzott Reményik Sándor Akarom c. verse. A köszöntések sorát a Tégy Uram engem áldássá c. ének zárta.
A himnusz eléneklése után a gyülekezet az ároni áldást fogadhatta a beiktatott lelkésztől, majd szeretetvendégségre került sor a sárói József Ház udvarán.
Legutóbbi hozzászólások