2024. február 14-én, hamvazószerdán tartotta meg a Barsi Református Egyházmegye a Házasság heti evangelizációját a garammikolai templomban.
Az alkalmat a barsi egyházmegye esperese, Révész Tibor kezdte meg apostoli köszöntéssel, majd külön köszöntötte a bizonyságtevőket és a megjelenteket. Ezt követően a vezérfonal szerint felolvasta az aznapra eső újszövetségi igeszakaszt a jó pásztorról (Jn 10,11-15).
„Igéddel áldj meg bennünket Urunk” kezdetű éneket énekelték az egybegyűltek, mely ének az élő Ige évének, vagyis 2024-nek az ún. vezéréneke. Az énektanulást Révész Csilla sárói lelkész vezette.
Az alkalmon Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor és hitvese, Vámos Anita tett bizonyságot.
Elsősorban a családról szólt. Megvallotta, hogy Isten miként hozta helyre házasságukat. Hangsúlyozta, a házasság a családba illeszkedik bele, és a gyermekek akkor érzik magukat védettnek, ha egy kiegyensúlyozott apát és egy kiegyensúlyozott anyát látnak maguk mellett.
Elmondta, olyan mentalitásbeli tulajdonságok lettek jellemzőek férfiakra, amik korábban csak nőkre volt jellemző, és fordítva. A rendeltetés szerint a nő a tűzhely melegét határozza meg, a férfi a kereteket jelöli ki, a szabályokat hozza, védi a családot.
Rámutatva a házastársi kapcsolatra a Biblia fényében, kiemelte a feleség és a férj egymáshoz való viszonyát a páli levélből (Ef 5,22-25).
Klaus Müller volt misszionáriust idézte egy szélsőséges példával. „Tegyük fel, hogy négyen evezünk egy csónakban, én, a feleségem és a két gyermekem, és süllyed a csónak, és csak én tudok úszni. Kit fogok menteni? A feleségemet fogom menteni.” Rávilágított arra, hogy a gyermekeinknek nem ígérünk fogadalmat, hogy sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában el nem hagyjuk, és egész életünkben hűséges segítőtársuk leszünk. Ezt csak házastársunknak fogadjuk! „Ez kötelez bennünket arra, hogy feleségünknek tegyük le életünket!”
Fontos, hogy a gyermek lássa az otthoni példán, hogy az édesanya, a feleség egy kincs a család számára. Ha ezt látni fogja, érezni fogja a biztonságot!
Saját bizonyságtételként elmondta, milyen volt az első találkozás a feleségével, miként indult a házasútjuk, s miként volt jelen a házasságukban férjként akkor és most… Volt, hogy megkeseredve, de mindvégig Istenbe vetett hittel. Imádkozva mindenkiért, viszont önmagáért nem… Megtalálta őt a kérdés, ha most következne be az elragadtatás, te itt maradnál vagy felvitetnél! Elmondta, becsülni és tisztelni kell a feleséget, aki Isten gyermeke!
Hangsúlyozta a szülők szerepét is, miszerint szülőnek nem szabad belebeszélni a gyermeke házasságába, „csak” szeretniük szabad és kell! Nem szabad rátelepedni a gyermekre, a lelki köldökzsinórt el kell vágni, és engedni, hogy önállósuljon a felnőtt gyermeke.
Megvallotta, az ő házasságukban Isten együtt változtatta meg őket és együtt formálta őket! Hálát ad Istennek, hogy munkálkodott, s megvallotta, legyen ezért is Övé a dicsőség!
Bizonyságtételét a köv. elgondolkodtató pszichológiai kimutatással zárta, mely szerint a házaspárok átlagban 8 és fél percet beszélgetnek egymással naponta úgy, hogy egymásra koncentrálnak.
Ezt követően neje, Vámos Anita mondta el, miként élte meg feleségként a megpróbáltató időszakot s miként vezette őt Isten s mutatott utat neki Igéjén keresztül. Volt, hogy megkeseredett… Érezte, szükséges, hogy szeretet, békesség és öröm legyen benne, függetlenül attól, hogy hogyan viszonyulnak hozzá! Arra jutott, hogy értelmetlen viták helyett jobb csendben lenni. Jó csendben várni az Úrra…
Válaszként az elhangzottakra énekszóval volt dicsőítve az Úr, Nálad van csak békesség c. énekkel.
Az alkalmat áldás zárta le.
Mente Sándor Veronika
