2025. 3. 30-án Pozbán megkülönböztetett alkalomra hívogattak a harangok. A gyülekezet megemlékezett a 2. világháború végén a Pozbán átvonuló frontra.
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban.” (Zsolt 27,13-14) -köszöntötte Dukon András, helyi lelkész a gyülekezetet.
Az Igét az aznapra kijelölt igeszakasz (Lk 20,1-8) alapján hirdette.
Jézus kiűzi az árusokat az imádság házából, s ez megbotránkoztat némelyeket. Az imádság háza mintegy piacként funkcionált. Jézus hirdette az Igét, tanította a népet, megmutatta, az Igéről szól az istentisztelet. Tanítása Istenre mutat. Felvetődött a kérdés, milyen hatalommal teszi mindezt! A főpapok, írástudók és vének számon kérik Jézust, milyen jogon tette mindezt! A kérdésre kérdéssel válaszol Jézus, ami némi eligazítást ad. Ő Keresztelő Jánosra mutat. E világban kétféli hatalom létezik, világi és mennyei. Emberektől való hatalom és Isten által felruházott hatalom. Ez a kettő nagyon sokszor egymásnak feszül, sokszor egymással ellentétben van. Kiemelte, a front átvonulásának 80. évfordulójára emlékezve a gyülekezeti jegyzőkönyv egy rövid megjegyzést tesz 1945. március 27-ével kapcsolatban. Az akkori lelkész leírja, hogy aznap az ellenséges csapatok megszállták községünket. A mai állami keretek között ezt felszabadításnak veszik. Más és más hatalom, más és más igazság. Jézus az isteni hatalomra hívja fel figyelmünket, annak a fontosságára! Vegyük komolyan Isten hatalmát, az Ő országát! Isten velünk van, s nagy kérdése életünknek, hogy látjuk-e Isten jelenlétét a mi életünkben és mások életében! „Az Isten hatalma, szeretete és kegyelme legyen mivelünk örökkön-örökké!” –záródott az igehirdetés.
„Nem mentek ők el, hiszen a szívünkben élnek. Hiába múltak el a hosszú évek.” – kezdte a lelkész a hirdetéseket, jelezvén, hogy 3.27-én emlékharangok szóltak meg Sallai Gábor veterán szakaszvezető tragikus halálának 80. évfordulójára, akit a több évi szerencsés frontszolgálat után 1945. 3. 27-én a saját udvarán érte a halálos gránátszilánk. Ugyanakkor a pozbai egyházközség is emlékezett minden hősi halottjára, akit akár a településen, akár a messzi távolban adta életét családjáért, hazájáért, a haza védelméért a 2. világháborúban. A lelkész Isten vigasztaló szavát a 27. zsoltár 7-10 verseivel tolmácsolta.
Az istentisztelet végén az emlékező gyülekezet kivonult a község parkjában található világháborúban elhunyt hősök emlékművéhez.
Az emlékműnél a lelkész kifejezte háláját, hogy közösen lehet emlékezni a 2. világháború végén itt átvonuló frontra, melynek immár 80 esztendeje.
A hívek végtisztességként a 90. zsoltár első versét énekelte.
A világháborúban elhunyt hősök emlékére Mente Róbert, a pozbai gyülekezet gondnoka elszavalta A magyar hősök emlékünnepén c. verset Vágány Józseftől.
Miután mind a gyülekezet, mind a gyülekezet megjelent tagjai elhelyezték az emlékműnél a megemlékezés koszorúit és virágait, az út tovább folytatódott a temetőkert csendjébe.
Megállva Vadasi Béla, Pozbán elhunyt magyar honvéd sírjánál, a helyi lelkész a 90. zsoltárból olvasott fel (3-13).
Az emlékező sereg a 90. zsoltár 2. versét elénekelte, majd elhangzott az Apostoli Hitvallás.
Az ároni áldás elhangzása után végül Vadasi Béla sírjára elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.
Mente Sándor Veronika
Mente Róbert
