„Mellyen függött valaha…” (Fotó: Legeza Dénes István)
(részlet)
Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra.
Az újtűz nagyszombati kultuszát előmozdította a pogány szakralizmus hagyatéka is. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák. Bonifác, a németek apostola, ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel, és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. Más magyarázat szerint a kovakő, amelyből tüzet csiholnak: Krisztus, a tűz pedig: a Szentlélek, amelynek útját, kiáradását a Megváltó előkészítette.
A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Ez általában úgy történik, hogy a tavaly szentelt barkára tüzet csiholnak, és ennél gyújtják meg a gyertyákat, illetőleg az örökmécset. A templomi hagyománynak sajátos népi fejleményeként az istensegítsi asszonyok pimpóval, vagyis virágvasárnap szentelt ággal gyújtanak tüzet az elkészítendő húsvéti eledelek alá.
| MS mester: Kálvária Barangolás a stílusok világában (festmény) | Munkácsy Mihály: Golgota Képzőművészet Magyarországon (festmény) | Gulácsy Lajos: Golgota Képzőművészet Magyarországon (festmény) |
| Balassi Bálint: Adj már csendességet (részlet) 5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é? Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-é? 6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint, Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen hitem szerint… | Passió – Jézus holttestét sírba teszik. Miseruha részlete (Fotó: Legeza Dénes István) |
| [Lehullott a Jézus vére…] Magyar népdal Lehullott a Jézus vére, a szent keresztfa tövére. A szent angyalok felszedték, alázatosan tisztelték. Mond’á Jézus az angyalnak, vidd fel mennybe szent Atyámnak Mondjad keresztfámról küldtem, fogadja kedvesen tőlem. Ez a világ drága ára, sebeim kinyílt rózsája. Kit nagy fájdalmamban szültem, véres könnyekkel öntöztem. Menj Kálvária hegyére, Jézus szenvedő helyére, Nézzed a Jézusnak kínját, Szűz Máriának fájdalmát. Nincs már hátra csak egy órám, Bevégződött minden munkám, Elmúlt a keserű pohár, mely világ kezdetétől vár. Nagy László: Pirosodik Húsvét (részlet) Nagyszombat sugároz a feltámadáshoz, selyem-zászlók akadoznak bimbózó faághoz. | Megváltó Jézusom… magyar népdal Megváltó Jézusom, megyek tehozzád. Ne fordítsd el tőlem, jóságos orcád. Ne tekintsd ne tekintsd, sok-sok vétkem. Irgalmazz, kegyelmezz, Jézusom nékem. Be van már szentelve, kihűlt tetemem. A mély sírgödörben, ott az én helyem. Most már búcsúcsókra, nyújtom ajkam. Ó Jézusom, könyörülj meg rajtam. Bököny, Szabolcs Énekelte: Barnucz Mihályné Keczán Irén Lászlóffy Aladár: Húsvét Kortárs, 2001. 4. szám (vers) |
(részlet)
Zalán Menyhért a nagyszombati tűzszentelés szokásával hozza kapcsolatba, a hazánkban is szokásos Júdás-égetés (illetőleg Pilátus-égetés) szokását. E szokások változatai a Pilátus-verés, illetőleg Júdás-verés. Mindkettőt ismerik a környező országok (Lengyelország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia) katolikus lakosságú vidékein is.
A leggyakrabban ezek közül a Pilátus-verés fordul elő. A nagyhét egyik napján (szerdán, csütörtökön vagy pénteken) a gyerekek a templomban nagy lármát csapnak, verik a padokat, vagy másutt, a templom ajtaja előtt összehordott üres ládákat, hordókat zúzzák össze nagy lármával. Ezeknek roncsaiból rakták néha össze a nagyszombati máglyát, melyet a tűzszenteléshez gyújtottak.
E két szokást – a Pilátus-verést és a Júdás-égetést – nehéz különválasztani. Tolna megyében pl. egy deszkára Pilátust ábrázoló emberi alakot rajzoltak, és azt ütötték, verték a gyerekek. A népi magyarázat szerint a Pilátus-verés a zsidók lármázását utánozza Pilátus előtt, vagy a természet hangját (földrengés, égzengés) Krisztus halálakor. Biharban Pilátus macskáját kergetik és így tovább.
(részlet)
A költői szövegek
Nagyszombati határkerülés, körmenetek, fogadalmi ünnepek
A nagyheti határkerülés már a középkorban egyházi szokás volt és arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő vetést védjék a feltámadás ünnepe körüli időben.
Ez az egyházi szokás is népszokássá lett. Zalaegerszeg városában a szokáshoz történeti mondát fűztek. Eszerint a szokás a 16. századba nyúlnék vissza, mikor a törökök fenyegették Zalaegerszeget. Mikor nagyszombaton elindult a feltámadási körmenet, hozzájuk csatlakozott a vár fegyveres csapata is. A lakosság egész éjjel járta az utcákat, éktelen lármát csapva. A török csapat azt hitte, hogy nagy katonaság őrzi a várost és megrémülve elvonult. A zalaegerszegiek azóta is minden évben nagyszombaton egész éjjel sípolás és lövöldözés közben körüljárják a várost.
Szendrey Zsigmond és Ákos szerint nemcsak Zalaegerszegen, hanem Tiszaszentmártonban, Zsurkon és Szegeden is a törökök, tatárok visszaveréséhez fűzték a nagyszombati határjárás eredetét.
Freskórészlet; Velemér – templom (fotó: Török Máté)