BARSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE

SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

Ap.Csel.1,4-8 – Exaudi – Húsvét utáni VI. vasárnap

A szó már nem él. A Sermones Dominicales egyik szentbeszéde az áldozócsütörtök nyolcadába eső vasárnapot (Exaudi) vaaro vasarnap (dominica octavae ascensionis, dominica expectationis) névvel illeti, mert az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva imádság és böjtölés között várták a Szentlélek megígért eljövetelét. A föltételezett váróhét magyarul nem fordul ugyan elő, de ezt is említi a Sermones Dominicales (hebdomada expectationis). Okleveleinkben is előfordul (septimana Exaudi, septimana Exaudi Domine). Ez voltaképpen kilencnapos időköz, amelyen az (…) egyház az összes keresztényeknek a hitben és szeretetben való egységéért szokott könyörögni. Ennek egyetlen népi nyoma ismeretes: Somorja jámbor asszonyai (…) olvasós ájtatosságot tartanak az apostolok Szentlélek-várásának emlékezetére.

Jövel Szentlélek Úristen     Jövel Szentlélek Úristen,   szállj be az mi szíveinkben,   erősíts az igaz hitben,   gerjessz fel szent szeretetedben.   Lelkünkben világosíts meg,   tévelygéstől minket ments meg,   Krisztust velünk esmértesd meg,   természetünkben újíts meg.   Adjad, az bűnt gyűlölhessük,   szent törvényed követhessük,   hitnek gyümölcsét tehessük,   szent nevedet dicsérhessük.   Tégy minket mind bátorokká,   hitben állhatatosakká,   vallásban megmaradókká,   ördög országa rontókká.   Nálad nélkül semmik vagyunk,   minden jót csak tőled várunk,   Szentháromság, téged vallunk,   adjad, veled uralkodjunk. Veni sancte spiritus     Jöjj Szentlélek Isten, jöjj   s áraszd ki a mennyekből   fényességed sugarát!   Jöjj, ki árvák atyja vagy,   jöjj, ki szívek lángja vagy,   ajándékos jóbarát!   Jöjj áldott vigasztalás,   drága vendég, lelkitárs,   legédesebb enyhülés:   fáradságra nyugalom,   hőség ellen oltalom,   zokogásban könnyülés!   Jöjj és töltsd be híveid   legtitkosabb szíveit,   boldogító égi tűz!   Semmi, semmi nélküled   az emberben nem lehet,   semmi tiszta, semmi szűz.   Mosd, amit a szenny belep,   öntözd, ami eleped,   seb fájását csillapítsd;   ami dermedt, élesztgesd,   ami fagyos, melengesd,   ami hibás, igazítsd!   Benned minden bizalom!   Osszad, osszad pazaron   hét szent ajándékodat:   adj érdemre jobbulást,   üdvösséges kimúlást,   s örök vigasságot adj! Babits Mihály fordítása

Áldozócsütörtök – Ap.Csel.1,9-14

A mennybemenetel ünnepe elsősorban azért fontos ünnepünk, mert ahogy Krisztus mennybemenetelével ígéretek teljesedtek be, így bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei is valóra válnak majd. Mikor Jézus a mennybemenetelről beszélt, ígértet tett a Szentlélek eljöveteléről: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16, 7). Ezen az ünnepen erre az ígéretre emlékezünk és arra a bizalomra, mellyel Krisztus a tanítványoktól búcsúzott: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Apcsel 1,8)

Ap.Csel.1, 14-26 Rogate – Húsvét utáni V. vasárnap

A vasárnapról: a hagyományos egyházi kalendáriumban a húsvét utáni ötödik vasárnapot nevezték Rogate vasárnapnak.

Az elnevezés az ünnep központi tartalmára, az imádságra utal, így nevezhetjük ezt a napot az Imádság vasárnapjának. A Rogate utáni hét neve Rogationes, e szerint főként a hétfőt, keddet és szerdát számolták (feria secunda, tertia, quarta rogationum). A csütörtök már az Áldozócsütörtök (Ascensio Domini), Krisztus mennybemenetele, a húsvét utáni negyvenedik napon.

Jubilate

A vasárnapról: az egyházi tradícióban a húsvét utáni harmadik vasárnap. Nevét az ilyenkor szokásosan énekelt 66. Zsoltár első sorától kapta: Jubilate Deo omnis terra! A vasárnap propriumaként általában az új teremtés témáját jelölik. Csak ez az új teremtés tud Isten előtt jubilálni. A 2Kor 5,17-ben megfogalmazott „unio mistica cum Christo” jelenti ezt az új teremtést. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mit jelent Krisztusban lenni, a szőlőtőről és szőlővesszőről szóló krisztusi tanításhoz (Jn 15) kell fordulnunk. Az új teremtés azonban a teremtést is előfeltételezi. A jónak terem-tett világ a teremtő Isten jubileuma (az értelmező szótárban örvendetes esemény) volt. A bűn megrontotta a teremtett világ és ember Teremtőjének örvendező (jubiláló) harmóniáját. Krisztusban megtörtént a helyreállítás. Ez a nagypénteki-húsvéti eseményeknek a gyümöl-cse. A hívő ember a „már új teremtés” és „még nem új ég és új föld” (2Pét 3,13) dialektikus kettősségében és feszültségében él. Ez az eszkatologikus látás, mennyei perspektíva teszi lehetségessé a „mindenek ellenére, mégis” örvendező életet. Ebben az öröméneket generáló (teremtő) feszültségben fogant a 2Kor 4,16−18 is, a maga közvetlen szövegkörnyezetével.