Gyülekezetünk presbiterének gondozásában (szerző-kiadó) megjelent könyv bemutatójára került sor a nagyodi kultúrház nagytermében 2026. február 27-én sűrű részvétel mellett. A könyv 367 oldalon mutatja be a falu négy generációs történelmét házszámonként kísérve végig a porták „változását” – színessé és érdekessé téve mementó-fényképekkel dokumentálva. A gazdag és okadatoló tényt rögzítő ismeretterjesztésben az 1-es szám alatt a volt parókia mai gyülekezeti ház és a telek története kapott helyet, a mellette levő 64-es hsz. a templom mai képét és a gyülekezet történetének kivonatát, valamint a lelkész gondolatait rögzíti.
Színes, olvasmányos kordokumentum – SDG
A kicsinek számító település a közeli város árnyékában annak minden területen érzékelhető befolyása alatt éli sajátos, mondhatni egyéni életét. A mediatizált világban eltűnhetnek a régi megkülönböztető sajátosságot jelző erőterek – ez viszont nem egyértelműsíthető. A személyes kapcsolattartás rendszerét még mindig a falusi miliőre jellemző viszonyok – ha nem is meghatározzák, de – befolyásolják. A szájhagyományban megőrzött élmények egy-egy köznapiságból kilépő esemény kapcsán felszínre kerülnek. Például a folyó háború megannyi világháborús családban-baráti körben-faluközösségben rögzült harmadik generáció által felelevenített – újrafogalmazott megannyi emléket tár fel.”Pontosan” tudják, kik és hogyan viselkedtek „felszabadítóként” – kik és hova, hogyan menekültek, kitelepítéskor, kik és hogyan szivárogtak vissza – esetleg csempészték vissza alacsony vízálláskor… A hagyományt nem lehet cenzúrázni, felülírni – esetleg (ideiglenesen) elhallgattatni. Sajnos az 1948-49-es szabadságharc élményei kiestek a köztudatból – nem tartják számon, hogy a nagysallói csatában a falu határában húzódott Garam túlpartján Damjanich János hadai voltak… Felelevenítendő!!
Az összetartó erő egyik fő sodrása, erőtere, hogy a településnek nincs látványos központja – a maroknyi nép településszerkezetileg ő maga a központ, mely fölé emelkedik a református templom. Meghatározó! A hitében erodált 21. század lakosa is tisztelettel (?!) veszi tudomásul, hogy egy ezredévet szemlél a hit szimbóluma. Az egyre fogyó őslakosság még mindig mérvadó véleménye elviseli az emberi gyengeségek kísértéseit: a széthúzást megbékélés felé tereli, a kicsinyhitűséget erkölcsi fölény irányába mozdítja – célként tüntetve fel a következő nemzedék számára. A szabad választás jogát a tradíció megtartó erejének csendes, de határozott hangsúlyozásával tiszteli.
Sok-sok próbálkozás történt a lecserélésre, összezavarásra, átformálásra, de a Garamot legfeljebb holt ággá lehetett tenni, megsemmisíteni nem…
