BARSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE

SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

A vasárnapról: az egyházi tradícióban a húsvét utáni harmadik vasárnap. Nevét az ilyenkor szokásosan énekelt 66. Zsoltár első sorától kapta: Jubilate Deo omnis terra! A vasárnap propriumaként általában az új teremtés témáját jelölik. Csak ez az új teremtés tud Isten előtt jubilálni. A 2Kor 5,17-ben megfogalmazott „unio mistica cum Christo” jelenti ezt az új teremtést. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mit jelent Krisztusban lenni, a szőlőtőről és szőlővesszőről szóló krisztusi tanításhoz (Jn 15) kell fordulnunk. Az új teremtés azonban a teremtést is előfeltételezi. A jónak terem-tett világ a teremtő Isten jubileuma (az értelmező szótárban örvendetes esemény) volt. A bűn megrontotta a teremtett világ és ember Teremtőjének örvendező (jubiláló) harmóniáját. Krisztusban megtörtént a helyreállítás. Ez a nagypénteki-húsvéti eseményeknek a gyümöl-cse. A hívő ember a „már új teremtés” és „még nem új ég és új föld” (2Pét 3,13) dialektikus kettősségében és feszültségében él. Ez az eszkatologikus látás, mennyei perspektíva teszi lehetségessé a „mindenek ellenére, mégis” örvendező életet. Ebben az öröméneket generáló (teremtő) feszültségben fogant a 2Kor 4,16−18 is, a maga közvetlen szövegkörnyezetével.