Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis, az ünnepi introitus alapján: quasi modo-vasárnap, a magyar néphagyományban: mátkálóvasárnap, komálóvasárnap) húsvét utáni, vagyis húsvét nyolcadát (a fehérhetet) záró vasárnap. Nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.
A nap neve a keleti katolikus egyházaknál tamásvasárnap, szakrális tartalma a halottakról való megemlékezés, a „halottak húsvétja” volt.
Népszokások, néphagyomány
Amikor a felnőttkeresztség helyett az újszülettek megkeresztelése terjedt el, Magyarországon szokásba jött, hogy ezen a napon választották ki a következő gyermek számára a keresztszülőt (komát), és ezt komatál küldésével fejezték ki, ami lehetett jelképes (pl. piros tojás, gyümölcsök), vagy akár az ünnepi asztalról vett igazi bőségtál is.
A komálás változataként alakult ki egyes vidékeken a mátkálás, ami a fiatal lányok szertartásos barátságkötése volt, amit hímes tojások vagy mátkatál cseréjével pecsételtek meg. Az ajándékot a legtöbb helyen nem személyesen adták át, hanem fehérbe öltözött kisebb lányokkal küldték, akik a kiszemelt mátkához belépve így szóltak: „N. N. tiszteli, ha megmátkálná a tojást!” A szoros kapcsolat legalább férjhezmenetelig tartott, de akár egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák (egymás gyermekeinak keresztanyjai) is lettek. A mátkálás után a lányok egymást kegyelmezik, azaz magázták és mátka-, vagy komaasszonynak szólították.
| Komatálat kaptam, Föl is aranyoztam. Koma küldi komának, Koma váltsa magának! (Komázó mondóka Somogyból) | Mátka, mátka, mátkázzunk, Hónap délre komázzunk. Ha éljünk, ha haljunk, Mindig mátkák maradjunk. (Mátkázó versike Ormánságból) |
A fehérvasárnap népies neve a népszokások miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap, a csángóknál mátkaváltó vasárnap.
Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.