A boldog feltámadás reménye alatt emlékezünk meg Nagykálna őrálló gondnokáról.
JAKAB, SZÜLETETT BÚRA VIOLA
1927. MÁJUS 12. – 2023. OKTÓBER 20.
Közösségünk, 2023. október 26-án vett búcsút Jakab, született Búra Violától, a mi Violka néninktől, aki a nagykálnai református gyülekezetnek több évtizedig gondnoka volt. Rendhagyó módon, a helyi református templomban búcsúztunk tőle, azon a helyen, amelyet ő egész életében szívből szeretett, amelyért fáradozott, ha kellett a testével védett, amikor munkagépek jöttek, hogy lerombolják az évtizedek óta romokban álló templomot. Imádságai meghallgattattak, mert a II. világháborúban, 1944. december 23-án tűzérségi lövedék által súlyosan megrongálódott templom feltámadhatott, 2014. november 30-án lett újraszentelve. Feltámadásának, sokunk mellett, bizonyára ő örült a legjobban.
Violka néni szolgálata, munkássága, lelkülete, hűséges viszonyulása Istene és gyülekezete, magyar népe iránt, példaértékű, csodálatos! Bástya volt ő és őrálló, sáfár, végvári vitéz, a leghűségesebb várvédők szívével! Amikor visszaadta lelkét Teremtő Istenének, mindnyájan árvábbak lettünk. Családja, gyülekezete, lelkészei is. Családtagként tekintettünk rá, együtt dobbant a szívünk.
A meghalással, veszteséggel, gyásszal szembesülve, megjelenik keresztyén életünk kettőssége: Ott van a töretlen reménység, készülés a boldog viszontlátásra, a hazaérkezők örömében való részesedésre. De ott van hiányának a fájdalma, a „nem itt létének” a szomorúsága és az ittmaradottaknak vigasztalásra szoruló lelkiállapota, mellyel az eltávozó után néznek és emlékeznek.
Hálás vagyok Istennek, hogy Violka néni személyében, szolgálatában, szívének az egyházhoz és annak Urához való viszonyulásában megismerhettem a SZOLGATÁRSAT! 24 közös év adatott meg nekünk egymás közelségében, közösségében, csodálatos évek, örömteli és küzdelmes pillanatok egyaránt, de mindvégig egymás mellett, egymást segítve, támogatva.
Ravatalánál Pál apostolnak a Timóteushoz írt II. levele 4. részének 6-8 versei hangzottak el: „…elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” A felolvasott bibliai ige sorai Violka néni egész életére igazak voltak.
Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek és köszönöm, hogy Violka nénit adta nekünk! Erősített általa, hogy lehet ilyen hűséges, győzedelmes, példaértékű életet élni a Jézus Krisztusban.
Áldott legyen drága emléke!
Szathmáry Zsuzsanna lelkipásztor, Nagykálna
